MCC: elhagyta a kolozsvári szállodát, de az erdélyi oktatást nem adná fel a szervezet

Az ügy előzménye, hogy a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány 13 másik, közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal (kekva) együtt augusztus 31-én, jogutód nélkül megszűnt a Tisza-kormány határozata alapján. A kekva-modell egyszerű kivezetését Magyarország alaptörvényének június 15-én elfogadott tizenhatodik módosítása tette lehetővé.

A Miniszterelnökség azt közölte: a kekvák megszüntetésével 1284 milliárd forint értékű közvagyon kerül vissza az államhoz, „véget ér egy átláthatatlan rendszer, és elhárul egy fontos akadály az uniós források hazahozatala elől”. Felidézték azt is, hogy a megszűnő alapítványok vezetésében az előző kormányzat több meghatározó szereplője vett részt: a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány kuratóriumát Orbán Balázs, Orbán Viktor kormányfő politikai igazgatója, a Jövő Nemzedék Földje Alapítványét Lázár János építésügyi és közlekedési miniszter, a Magyar Kultúráért Alapítványét Demeter Szilárd kultúrpolitikus vezette.

Magyar Péter miniszterelnök „az ország legnagyobb fideszes kifizetőhelyeinek” nevezte a szervezeteket, egyúttal közölte, hogy tájékoztattak három alapítványt – köztük az MCC-t – arról, hogy a feladataikat augusztus 31-től a magyar állam veszi át.

Az ingyenes lakhatáson múlt, hogy Kolozsváron tanulhattak

A kolozsvári kollégium megszűnése a diákokat is nehéz helyzet elé állította. Talpas Botond elmondása szerint érthetően nem örültek a változásnak, hiszen sokan közülük éppen az MCC által biztosított ingyenes lakhatásnak köszönhetően tudtak Kolozsváron tanulni. Enélkül számukra ez egyszerűen nem lett volna lehetséges.

– érzékeltette a helyzetet Talpas Botond. Kérdésünkre az erdélyi igazgató az MCC tevékenysége és társadalmi szerepe kapcsán megfogalmazott véleményekre is kitért. Mint mondta, az elmúlt hónapokban sokat hallott arról, hogy az intézményt elitintézménynek, középosztálybeli projektnek bélyegzik.

Saját diákjaik helyzetét felidézve ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy egy részük kimondottan kiszolgáltatott anyagi körülmények közül érkezett. Számukra éppen az MCC teremtette meg annak lehetőségét, hogy a városban maradjanak és tanuljanak. A kolozsvári kollégium megszűnése után Talpas szerint lakhatási támogatással segítették a hallgatókat.

Talpas elmondása szerint ezzel azt kívánták biztosítani, hogy senki ne maradjon fedél nélkül, és mindenki folytatni tudja tanulmányait. Hozzátette azonban, hogy a támogatás nem pótolja teljesen az elveszített kollégiumi otthont. „De tudom, ez nem ugyanaz, mint egy biztos otthon” – fogalmazott.

Más erdélyi helyszíneken is megoldást keresnek

Az MCC több mint 2600 diákkal zárta az elmúlt tanévet Erdélyben; az új tanév programjainak elindítása még folyamatban van. A szervezet képzési hálózatához Arad, Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti és Székelyudvarhely központjai tartoztak, mellettük a Kászonjakabfalva közelében fekvő Veresszéken is működött képzési helyszín.

Az egyes központoknak különböző rendeltetésű épületek adtak otthont: Csíkszeredában egy korábbi kávézó helyiségeiben rendezkedtek be, Székelyudvarhelyen egy bankkal közös épületben kaptak helyet, Sepsiszentgyörgyön pedig a Székely Mikó Kollégium kisebb, Kós Károly tervezte épületében zajlottak a foglalkozások.

A helyszínek további használatának lehetősége a szerződéses háttértől is függ. A piaci alapú bérleti szerződéseket felmondták, az önkormányzati és egyházi partnerségek azonban lehetőséget teremtenek a maradásra, illetve az oktatás folytatására. Sepsiszentgyörgyön például az önkormányzattal kötött együttműködésnek köszönhetően az MCC-nek nem kell kiköltöznie az eddig használt épületből.

Talpas elmondása szerint

A folytatás lehetőségeit illetően Talpas Botond a már meglévő együttműködések jelentőségét emelte ki: azokon a helyszíneken, ahol eddig is partnerségi szerződésük volt önkormányzatokkal, egyházakkal, könnyebb lesz továbbvinni az oktatást. Példaként Nagyváradot és Sepsiszentgyörgyöt említette.

Az átszervezés ugyanakkor a munkatársi állományt is érinti. A szervezet korábban 130 munkatárssal dolgozott Erdélyben, a létszámleépítés azonban még folyamatban van, így annak végleges mértékéről egyelőre nem tudott pontos adatot közölni az MCC erdélyi felelőse.

A programok folytatódnak, de más formában

Az oktatási programok nem álltak le, a tanévet azonban a korábbiaktól eltérő formában kezdik el – közölte lapunkkal Talpas Botond. Az MCC eddig több korosztálynak kínált az iskolai, egyetemi tanulmányokat kiegészítő foglalkozásokat: az általános iskolásoknak a Fiatal Tehetség Program, a középiskolásoknak a Középiskolás Program, az egyetemistáknak pedig az Egyetemi Program keretében szerveztek képzéseket. Ezeket a szélesebb közönségnek szóló rendezvények, fesztiválok és nemzetközi meghívottak előadásai egészítették ki.

A folytatásban az oktatás megőrzésére összpontosítanak, fesztiválokkal és nemzetközi meghívottak részvételével zajló rendezvényekkel azonban nem számolnak.

„De természetesen ez nem ugyanaz, mint amit eddig csináltunk” – jegyezte meg Talpas Botond. Hozzátette ugyanakkor, hogy „a takaréklángnál többet” szeretnének, és továbbra is keresik az erdélyi programok folytatásának lehetőségeit.

Talpas Botond szerint bizakodásra ad okot, hogy szeptember elseje után egyeztetések kezdődtek az MCC Alapítvány feladatait átvevő Nemzeti Tehetség Központ Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság és az MCC Erdély között. A megbeszélések az MCC erdélyi programjainak jövőjéről szólnak.

„A helyi közösségek mögöttünk állnak”

A helyi megoldásokra vonatkozó kérdésre Talpas Botond a sepsiszentgyörgyi együttműködésre is kitért, közölve, hogy a városi önkormányzat eddig is felkarolta a helyi MCC-központ működtetését, és a további együttműködéstől sem zárkózik el.

„Az MCC erdélyi helyszínein folyó munkát nem egyedül végeztük, ennek részesei voltak a helyi pedagógusok, szakemberek, szülők is” – hangsúlyozta Talpas Botond. Mint mondta, ezért is voltak fontosak számukra az elmúlt hetek személyes találkozásai és az ott kapott visszajelzések. Ezek során azt érezték, hogy a helyi közösségek mögöttük állnak. A folytatás esélyéről Talpas Botond úgy fogalmazott: „látok esélyt arra, hogy a lényeg megmaradjon.”