Külföldön sincs kolbászból a kerítés – Végzős kolozsvári egyetemisták jövőképről, munkavállalásról

Mások úgy látják, hogy itthon, Erdélyben szeretnének maradni és fő motivációjuk, hogy közel maradjanak a családjukhoz, barátaikhoz. Különféle szakterületen tanuló hallgatókat kérdeztünk meg, hogy árnyaltabban láthassuk a jövőképüket: biológia, kommunikáció, gazdasági informatika és újságírás szakos végzősök nyilatkoztak.

Tudják ezt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem általunk megkérdezett végzős hallgatói is, akik megosztották terveiket, félelmeiket és arról is beszéltek, aggasztja őket, hogy hátrányban érzik magukat román nyelvtudásuk hiányosságai miatt.

Nehéz valami újat és igazán egyedit megmutatni

Arról, hogy mik a tervei a diploma megszerzése után, a gyergyószentmiklósi, biológia szakos Györgydeák Szidónia azt mondta, célja a tanári pályán való elhelyezkedés, ezért döntött a pedagógia modul elvégzése mellett. Ugyanakkor számára a legnagyobb kérdőjelet a betölthető tanári helyek számának csökkenése jelenti: reméli, hogy a versenyvizsga letétele után lesz számára szabad állás valahol Erdélyben. Mint mondta, tervei között szerepel a továbbtanulás és a mesteri diploma megszerzése is.

emberekkel kommunikálni. Szívesen dolgoznék marketingügynökségnél vagy akár televíziós csatornánál is háttérmunkában, ugyanakkor nem riaszt el a szereplés lehetősége, a nyilvános kommunikáció” – fogalmazott Szabó Fanni Viktória. A gyergyói Gencsi Zoltán

• gazdasági informatika szakon végez,
• az alapképzés befejezése után nem szeretné abbahagyni a tanulmányait,
• mindenképpen tovább tanulna mesterképzésen.

A nagyszalontai Herdeló Patrik újságírás szakos végzős a diploma megszerzése után mindenképp hasznosítani szeretné az egyetemen tanultakat, és az újságíró szakmában képzeli el a jövőjét.

Pályakezdőként tart attól, hogy a piaci környezet mennyire lesz támogató, amikor eljön a munkába állás ideje. Herdeló Patrik is bizonytalannak látja a közeljövőt és az elhelyezkedési lehetőségeket. „Megrémiszt a gondolat, hogy nem lesz stabil munkahely, ami hosszasan az életem része lenne. Mert a munka nem olyan, mint a tanulás, nem olyan, mint a diákmunka, hanem állandónak kellene lennie egy idő után” – mondta Patrik.

„Azért is szeretnék itthon maradni, mert szeretem az erdőket és hegyeket, amik között felnőhettem és nem szeretnék azok közé tartozni, akik esélyt sem adva az itthon maradásnak egyből külföldre költöznek” – fejtette ki Gencsi Zoltán. Herdeló Patrik nem zárkózik el a külföldön való elhelyezkedéstől, de ebben a tekintetben főleg az anyagiak vonzzák. Leginkább Magyarországon tudná elképzelni az életét, a nyelvismeret miatt nem tekinti külföldnek.

Kisebbségi komplexusok, hátulütők

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a végzősök érezték-e már hátrányát annak, hogy nem tökéletes a románnyelv-tudásuk. Györgydeák Szidónia azt mondta, nem érezte magát kimondottan hátrányban a nyelvtudása miatt, hiszen sikerült elsajátítania a románt annyira, hogy bárhol megértesse magát. Azonban volt már olyan helyzetben, hogy a magyarsága miatt megkülönböztetés érte ügyintézés közben, ez pedig felháborította. Szabó Fanni Viktória is került már előnytelen helyzetbe a romántudás hiánya miatt, főleg hivatalos helyeken vagy olyan szituációkban, ahol nagyon magabiztos nyelvhasználatra lett volna szüksége, ilyenkor bizonytalannak érezte magát. „Talán emiatt is vonz jobban a magyarországi munkavállalás gondolata, mert ott természetesebben tudnám kifejezni magam” – mondta a kommunikáció szakos végzős. Gencsi Zoltán úgy gondolja, hogy

„Ez nem feltétlen jelentkezik minden esetben, viszont mindig fennáll a lehetősége. Velem is előfordult néha, hogy kellemetlenség ért a román tudásom elégtelensége miatt” – mondta a gyergyói végzős. Herdeló Patrik is hasonlóképpen gondolja, emiatt nem idegenkedik a magyarországi munkavállalás gondolatától. „Nagyon sok mindent adott nekem Erdély és Kolozsvár is, de a kisebbségi komplexust, amit érzek, nem tudom levakarni magáról, akármennyire is szeretek Erdélyben élni. Számomra szorongást okozott nem egyszer a román nyelv használata, tulajdonképpen zavar a kisebbségi lét” – fejtette ki Patrik.

És mi ad reményt a végzősöknek?

Nemcsak a végzősök által megfogalmazott aggodalmakra, hanem reményeikre is rákérdeztünk. Györgydeák Szidónia bizakodó: pedagógusként a gyerekeket arra szeretné nevelni, hogy nyitott szemmel járjanak a környezetükben, tudatosabbak lássák a természet szépségeit. Reménykedik abban is, hogy többletet tud majd adni a diákoknak, aminek hasznát is veszik.

„Számomra a reményt leginkább az adja, hogy határozott embernek tartom magam, úgy érzem, pontosan tudom, mit szeretnék elérni a jövőben. Minden nap próbálok tenni a céljaimért, fejlődni és közelebb kerülni ahhoz az élethez, amit elképzeltem magamnak, ez ad kitartást és céltudatosságot a jövőre nézve” – fejtette ki Szabó Fanni Viktória. Gencsi Zoltánt az a gondolat motiválja, hogy

és ahol olyan tevékenységeket végezhet, amelyekben örömét leli. Herdeló Patrik úgy fogalmazott, hogy a jövő szempontjából fontos az egészség is, ő pedig örül annak, hogy fiatal és minden lehetősége megvan arra, hogy biztonságos jövőt teremthessen magának.

Győrgyike Noémi Csilla

A szerző a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem újságírás szakának másodéves hallgatója.

korábban írtuk

Egyre nagyobb szerepet játszik vizsgaidőszakban is az AI – Kolozsvári egyetemisták a mesterséges intelligenciáról

A vizsgaidőszak alatt, a tanulási folyamatban is erőteljesen „támaszkodnak” az egyetemi hallgatók a mesterséges intelligencia (AI, MI) nyújtotta segítségre – mondták el megkeresésünkre Kolozsváron tanuló diákok.