„A nagyobbik gyermekem már tizenhat éves, de hála istennek, még soha nem volt beteg, nem kellett orvoshoz vinnünk” – hálálkodik a Mindenhatónak Monica Parno. A bánffyhunyadi asszonyka azonban második hónapos terhes, és fogalma sincs, hogy egészségügyi szempontból ki látja majd el megszületendő második gyermekét. Sőt, teszi hozzá, azt sem tudják róla az egészségügyiek, hogy egyáltalán terhes. „Korábban a férjemnek volt munkahelye, de megszűnt, úgyhogy most mindketten munkanélküliek vagyunk. Örvendünk, ha ennivalóra jut, az egészségbiztosítás számunkra kifizethetetlen” – magyarázza a fiatalasszony. Az udvar másik sarkában ruhát tisztáló szomszédaszszony, Maria Tripon szerencsésnek tartja magát, mert – mint mondja – a férje dolgozik, s így a családnak van háziorvosa. Gábor Tóni viszont azért méltatlankodik, hogy bár magánvállalkozóként kifizettetik vele az egészségbiztosítást, mióta korábbi háziorvosuk nyugdíjba ment, és hazaköltözött Kolozsvárra, ott állnak kiszolgáltatva. „Ha betegség van? Szaladunk a sürgősségre, ott kötelesek ellátni bennünket” – magyarázza a hatodik gyermekének születését váró édesapa, aki egyik fiával, Demeterrel jár-kel Bánffyhunyad utcáin. „Látja – mutat a legényke hóna alá szorított esőcsatorna-elemekre –, igazából munkánk sincs, de ha kerítünk magunknak, és fizetjük a járulékot, akkor sincs orvosunk. Szándékosan mellőznek minket” – vonja le a következtetést a hatalmas fekete kalapot viselő Gábor mester.

Gyors megoldás évszázados bajra?
A polgármesteri hivatalban a romák érdekeit képviselő Varga Gyula szerint mindez csak apró része a bánffyhunyadi cigányok kiszolgáltatottságának. A magyar ajkú roma férfi és családja is háziorvos nélkül maradt, és bár rendszeres jövedelem birtokában végül pótolni tudták, a többiek helyzete nem javult. Varga Gyula elmondja, hogy Bánffyhunyadon a magyar ajkú cigányok régebben zenélésből és kétkezi munkából éltek. Van, aki ma is ebből él, az utóbbi évtizedekben betelepedett román cigányok viszont nem nagyon tanultak mesterséget, ezért nekik jóval nehezebb a dolguk. Kalotaszeg 9500 lelkes fővárosának 49 százaléka román, 31 százaléka magyar, 10 százaléka pedig cigány.
Varga ismeretei szerint a bánffyhunyadi romák nagyobb része ellátja magát, a Nyugaton dolgozók cifra palotákkal dicsekedhetnek, egyötödük azonban teljesen nincstelen. A hunyadi cigányok hetven százaléka írástudatlan, a betűvetés elsajátításában kell tehát segíteni, hogy ezáltal is megkönynyítsék a munkához jutást. Varga tervei között szerepel, hogy tanácsi és kormányzati segítséggel kosárfonó és téglavető kisvállalkozást alapít, hogy a romák ott jussanak jövedelemhez, s így orvosi ellátáshoz is. „A cigányság sok évtizedes, kényszerű, illetve önkéntes mellőzöttségét nem lehet néhány hónap vagy év alatt megoldani. Sokuknak születési bizonyítványuk sincs” – magyarázza.

Emberek és számok
A Kolozs megyei prefektúra munkatársai azt állítják, napok alatt megoldanák a hunyadi romák orvosi ellátásának kérdését. Erről nemrég tanácskoztak, és levonták a következtetést: az egészségügyi ellátás nélküli romáknak két héten belül háziorvost kell szerezni.
„Csakhogy ez korántsem ilyen egyszerű” – árnyalja a kérdést a Kolozs megyei egészségbiztosító igazgatója. Mircea Moroºan alaposan ismeri a hunyadi tényállást, hiszen nemrég éppen a kalotaszegi városkában volt háziorvos. Azt mondja, csak azok az emberek vehetők fel az orvosi ellátásban részesülők jegyzékébe, akik visszamenőleg legalább három éven át naprakészen fizették az egészségbiztosítási járulékot. „De az sem jelenthet teljes megoldást, ha a bánffyhunyadi kétszáz roma testületileg kifizeti az egészségbiztosítást, és orvost igényel. Ahhoz ugyanis, hogy egy háziorvos veszteség nélkül dolgozhasson, 1800-2000 állandó pácienssel kell rendelkeznie, a bánffyhunyadi kétszáz roma után akkora jövedelem sem származna, hogy abból rendelőt működtethessen” – magyarázza Moroºan.
Megoldást jelenthetne állami keretekből fenntartani egy orvosi rendelőt a bánffyhunyadi romák ellátására, erre azonban az egészségügyi tárca költségvetését tekintve alig mutatkozik esély. Egyetlen reális lehetőségnek az kínálkozik, ha a Bánffyhunyadon jelenleg dolgozó négy háziorvoshoz osztják be a kétszáz romát. „De még ez sem garancia, hiszen kétezer páciens felett bármelyik orvosnak jogában áll, hogy újakat ne vegyen a saját jegyzékébe” – teszi hozzá Mircea Moroºan igazgató.

Biztosítás segélyből?
„Nemcsak azért nem vehetek fel akár egyetlen embert is a nyilvántartásomba, mert jogomban áll, hanem azért sem, mert egyszerűen nem győzöm” – állítja dr. Kovács Éva. A bánffyhunyadi gyermekgyógyász szakorvos déli tizenegy órakor már a századik aznapi páciensét vizsgálja, szusszanásnyi időt szakítva mondja el, hogy több mint 2500 – ezen belül több mint kétszáz roma – páciensével amúgy is túlterhelt, és e tekintetben három kollégája sincs sokkal jobb helyzetben.
Márpedig pénze a helyi tanácsnak sincs. Nicolae Chiº polgármester szerint pillanatnyilag egyszerűen nincs megoldás az orvosi ellátás nélkül élő romák helyzetére. „A város egyes részeinek, valamint a hozzánk tartozó két falu ivóvízzel való ellátására és csatornázására is alig jut pénz, orvosi rendelő működtetésére, háziorvos fizetésére pedig végképp nem futja” – magyarázza a városvezető.
Bánffyhunyadon több százan igényeltek társadalmi támogatást, de a költségvetési lehetőségeket is figyelembe véve csak 140 személynek biztosítják a legendás szociális segélyt. „Õk elvileg fizethetik az egészségbiztosítást, tehát lehet háziorvosuk, rajtuk áll, hogy mire fordítják a támogatást” – mondja a polgármester. Azért fontosnak tartja hozzátenni: minden orvosban van annyi emberség, hogy baj esetén mindentől függetlenül segítsen.