Az arad-hegyaljai szaktekintély szerint nőtt a minőségi borfogyasztás az elmúlt években
Fotó: Dorozsmai Endre
Balla Géza arad-hegyaljai borászt tüntette ki első határon túli szakemberként idén a Magyar Bor Akadémia. A ménesi borvidék legismertebb képviselőjével a kitüntetésről, az erdélyi borászat felzárkóztatásáról, a szakoktatásról és a fiatal borászok indulásáról beszélgettünk.
2018. december 15., 09:482018. december 15., 09:48
2018. december 15., 09:492018. december 15., 09:49
– Mennyire érte meglepetésként a hír, amikor Zilai Zoltán, a Magyar Bor Akadémia elnöke egy héttel ezelőtt bejelentette, hogy önnek ítélték oda a 28. év bortermelője Magyarországon címet?
– Nagyon meglepődtem. Az első húsz másodperben el sem hittem, alig ébredtem rá, hogy ez mégis valóság. Már az óriási meglepetés volt számomra, amikor felhívtak telefonon, és közölték velem, hogy a legtöbb szavazatot kapott első öt borász egyike vagyok. Arra gondolni sem mertem, hogy abból az ötből netán én leszek a befutó. Négy olyan fantasztikus borászt neveztek meg, akiket már az elmúlt években is többször jelöltek erre a címre, mindannyian a szakma élmezőnyébe tartoznak. Egyrészt határon túli borász vagyok, másrészt először kerültem bele ebbe az ötös csoportba. A következő napokban jöttem rá, hogy ez 35 éves szakmai tapasztalatomnak az elismerése, a kitüntetés ugyanakkor a ménesi borvidéknek is szól.
Első határon túli borászként Balla Géza nyerte el az Év bortermelője Magyarországon címet.
– A rendszerváltás után ezt az erdélyi borvidéket ön tette híressé magyar nyelvterületen és Európában egyaránt...
– Ez a borvidék több száz éve ismert Európában és az anyaországban, csak hát az elmúlt száz évben olyan időszak volt, amikor teljesen elfeledkeztek róla. Van, aki ismerte, de nagyon kevesen tudták, mire képes.
Megpróbálom újra megismertetni a borfogyasztó közönséggel ezeket a hagyományos fajtákat. Nem könnyű feladat, mert a borpiacon ádáz küzdelem folyik, de tesszük a dolgunkat.
– A borpiac világszerte globálissá vált, beleértve az Egyesült Államokat, Ausztráliát és Európát. A hatalmas választékban van-e hely hagyományos erdélyi szőlőfajtákból készült borok számára?
– Régóta harcolok azért, hogy ismertessük meg a nagyközönséggel azokat a hagyományos fajtákat, amelyek évszázadok óta fellelhetők Erdélyben. Nem kell a franciákkal, az olaszokkal, a nagy világfajtákkal versenyeznünk.
Ha fehér fajtákat említek, ki kell emelnem az érmelléki borvidék egykori híres szőlőjét, a bakatort, amelynek újratelepítésével több lelkes borász foglalkozik manapság.
– Az italpiacon is ádáz küzdelem folyik, hiszen a sörök és a röviditalok egyre nagyobb karéjt szeretnének kihasítani az ágazatból. Milyen manapság a bor megítélése?
– Valóban ádáz a küzdelem, de igazából az a legnagyobb veszély, hogy a különböző szeszes italokat gyártó nagy cégek háttértámogatásával rémhíreket terjesztenek a borfogyasztásról. Mi nem tudunk velük versenyezni, a borászat mögött nincsenek akkora pénzek. Az mindenképpen jó hír, hogy az utóbbi években nőtt a minőségi borfogyasztás. Igaz, még sokat kell ezért dolgozni.
Az édes borok inkább borkülönlegességek. Fontos, hogy a borászok a minőségi borokat kereső vásárlók szegmensével tartsák a kapcsolatot, őket célozzák meg, ha talpon akarnak maradni.
– Miként lett önből borász?
– Szilágysomlyó környékéről származom, ahol gyönyörű fehérborokat készítettünk a családban. A termelőszövetkezet idejében is mindig volt annyi szőlőnk, hogy a családnak egyik szürettől a másikig legyen bora. Édesapámnak és nagyapámnak olyan borai voltak, hogy bárkit nyugodt lélekkel meg tudtak kínálni. A szilágysomlyói agrártechnikum elvégzése után kerültem Kolozsvárra, ahol a kertészeti szakon szereztem mérnöki diplomát borászatból. Kihelyeztek a ménesi borvidékre, a barackai szőlő- és borászati állami gazdasághoz. Kezdő borászmérnökként kezdtem, és felkapaszkodtam a szamárlétrán a vezérigazgatói székig.
Balla Géza 35 éves szakmai tapasztalatát ismerték el a díjjal
Fotó: MTI
– Mikor döntötte el, hogy váltani kell, azaz saját vállalkozásba kezd?
– Ehhez a döntéshez hozzájárult az is, hogy elkezdték visszaadni az embereknek a földterületeket. A rendszerváltást 2600 hektár szőlőssel megért állami gazdaságnak 1997-re már semmi területe nem maradt. Másrészt én
1999-ben alapítottam meg a saját szőlészeti és borászati cégemet. Lassan vásároltam fel a területeket a volt tulajdonosoktól, mára eljutottam 120 hektárig. Az összes telepítés 80 százaléka vörös, 20 pedig fehér szőlő. 2003-ban doktoráltam, és 2012-ben döntöttem el, hogy már rendelkezem akkora tapasztalattal és szaktudással, hogy azt érdemes volna átadnom fiataloknak: azóta tanítok a Sapientia egyetem kertészeti szakának szőlészeti és borászati katedráján.
– Milyen eséllyel indul ma egy fiatal szakember ebben a szakmában?
– Jók az esélyei nálunk is és szerte Európában, ha szereti ezt a szakmát. Persze egyéni vállalkozóként nem könnyű létrehozni saját borászatot, oda tőke kell. Például egy tízezer literes acél erjesztőtartály 13–15 ezer euróba kerül, és akkor még nem beszéltünk a járulékos felszerelésekről. Az EU-csatlakozás óta már lehet pályázni berendezésekre és technológiára, elég sok olyan borászgazda van már Erdélyben, akik pályázatokat nyertek. Ez az ágazat azonban nem olyan, mint a kereskedelem, hogyha valaki jó időben és jó helyen van, milliókat tud rövid idő alatt keresni. A saját nyereségből itt lehetetlen olyan fejlesztéseket kifizetni, amelyekkel minőségi boraink a világpiacon is megállják a helyüket. Ehhez pályázatok vagy bankhitel kell. Hazai körülmények között a borászok ritkábban folyamodnak hitelekhez, így marad a pályázati lehetőség, amihez szintén elő kell teremteni az önrészt. De bármennyire is nehéz legyen az indulás, mindenkit arra bátorítok, hogy próbálja meg. Ha valaki szereti a borászatot, és ért hozzá, akkor a várt sikerek előbb-utóbb megérkeznek. Elsősorban a jó minőségű bor révén, amit ha a fogyasztók szeretnek, akkor megfelelő áron lehet értékesíteni. Mindig elmondom:
– Mennyire fontos a családi támasz ebben a szakmában?
– Nagyon fontos. A mienk ugyan már nem családi vállalkozás, hiszen 120 hektár óriási területnek számít, de 5–10–15 hektáron családi vállalkozásban már remek borokat lehet készíteni egy-két külső munkatárs segítségével. Tudni kell, hogy itt nincsenek nappalok, éjszakák vagy hétvégék, amikor munkáskézre van szükség. Nálunk a család valamennyi tagja ebben a szakmában dolgozik, a legkisebb fiam, a kilencéves Dávid is borász szeretne lenni. A család támogatása nélkül nehéz ezt végigvinni.
– Talál-e megfelelő munkaerőt szőlészetének művelésére?
– Ne is kérdezze, mert ez a legnehezebb része a vállalkozásomnak! A szőlészet nagyon munkaigényes, rengeteg kézi munkaerőt feltételez.
Manapság nagyon nehéz munkaerőt találni, a jó munkás pedig egyre drágább. De igazából nem lehet munkaerőt találni, ez óriási probléma. Nem tudom, hogy mit fogunk tenni. Lehet, én is arra kényszerülők, mint mások: külföldről, Ázsiából hoznak be munkaerőt. A kézimunkát el lehet végeztetni velük, de ami a legfontosabb, nincsenek szakmailag jól képzett munkások sem. Hiányoznak a gépészek, a traktorosok, a különböző szőlészeti gépek hozzáértő kezelői. Akik vannak, azokat csak jó fizetéssel lehet megtartani. Az évi jövedelem feléről is le kell mondanunk, hogy egyáltalán munkást találjunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vasárnap avatják fel Petőfi Sándor egészalakos bronzszobrát Sepsiszentgyörgyön. Gergely Zoltán szobrászművész alkotása a székelyföldi város legújabb, a költőről elnevezett parkjában kap helyet.
Immár több mint 50 ezer utast regisztrált idén áprilisban a Brassó–Vidombák Nemzetközi Repülőtér, ami a létesítmény történetének eddigi legforgalmasabb hónapját jelenti.
Megkezdődött a Hargita megyei Küsmöd református templomának teljes körű felújítása – közölte a Teleki László Alapítvány csütörtökön.
A Kovászna megyei önkormányzat elnöke, Tamás Sándor szerint nincs rendjén, hogy a megyei hatóságoknak katonai létesítmények őrzését kell finanszírozniuk.
Nem szervezik meg ebben az évben a Szent László Napokat Nagyváradon, mindezt a szervezők jelentették be csütörtökön. A Szent László Egyesület forráshiánnyal indokolja a tizenhárom kiadást megélt fesztivál elmaradását.
Visszaélésekkel és szabálytalanságokkal vádolja az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom az RMDSZ-t a magyar országgyűlési választáson, mindenekelőtt a levélszavazatok összegyűjtésében betöltött szerepe miatt.
Több mint tízmillió lejes uniós forrásból újulhat meg a Bonchidához tartozó, mindössze 161 lakosú Gyulatelek barokk műemléke, a jelenleg romos állapotban lévő Dujardin-kúria, amely a kegyetlenségéről elhíresült Kolozs megyei báró rezidenciája volt.
Egyre több gazda nehezményezi az Arad megyei Sikula községben, hogy nem tud áthaladni mezőgazdasági gépeivel a település hídján a Fehér-Körös felett, mert a felújítás során túl szűkre tervezték a létesítmény hasznos felületét.
Már 42 százalékosban elkészült az észak-erdélyi autópálya Bihar és Bisztraterebes közötti szakasza, ami 8%-os előrelépést jelent a múlt havi jelentéshez képest – jelentette be az Országos Közúti Beruházási Társaság (CNIR) szerdán.
A Tisza a magyar nemzet egységéért és a megbékélésért dolgozik, semmilyen új, határon túli párt alapításában nem vállal szerepet, és nem támogat olyan kezdeményezéseket, amelyek a közösség megosztására lennének alkalmasak – szögezte le Tarr Zoltán.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!