„Meglátom-e a kisfiamban a királyfit?”

A háromgyermekes édesanya egy olyan integrált játszóházban is tevékenykedik, ahol fogyatékkal élő gyerekek játszhatnak együtt egészséges társaikkal. A szakember ismertette a másság megnyilvánulási formáit: mit jelent gyermekeink esetében a másság, kihez vagy mihez képest más a gyerekünk? – tette fel a kérdést. Megítélése szerint az, hogy hogyan fogadta az anya a terhességet, mindig meghatározó a gyerekével való kapcsolatában. Nagyon fontos, hogy a kilenc hónap alatt a kismamánál ki tud-e bontakozni az együttlét öröme, amit a fejlődő magzattal él meg. Ugyanakkor lényeges  az időzítés és a gyermek nemének elfogadása is – mutatott rá Berszán Lídia.

Elfogadni, hogy a gyermek nem a szülő hasonmása

Már az első években tapasztalhatjuk, hogy a gyermek más a kortársaihoz viszonyítva, hisz az egyéni fejlődési ritmus eltérő lehet. Kétéves korában elkezd viselkedni, szocializálódni, ilyenkor már felfedezhető, hogy másképpen viselkedik a családban, és másképpen az idegenek előtt. „Lényeges, hogy szülőként el tudom-e viselni, hogyan reagálok a gyermek viselkedési másságaira\" – emelte ki az előadó. A gyermeknevelés éveiben alapvető lecke a szülők számára, hogy elfogadják: gyermekük nem a saját hasonmásuk, nem álmaik valóra váltója, hanem egy kibontakozó, új egyéniség. Az óvodai, iskolai mércéknél a gyermek jóságát sokszor tévesen a jó osztályzatban mérik, holott nagy eltérés van egy kisiskolás fiú vagy lány viszonyulása között. Berszán Lídia azt javasolta a jelen lévő édesanyáknak, hogy törekedjenek arra: 1-4 osztályban a gyerek tanuljon meg tanulni, tudja, hogyan kell tanulni, illetve tudjon közösségben viselkedni. 5-8 osztályban találjuk meg az erősségeit, erre lehet majd tovább építeni. A szakember arról is beszélt, hogy a gyerek más lehet a családi értékrendhez vagy a közösségi normákhoz képest, és sok esetben gond lehet, hogy a szülők túl sokat várnak el tőle. Problémaként vetette fel a szülők hitelességének hiányát: sokszor mást mondanak és másképpen élnek – ilyenkor a gyerek viselkedése tükrözi ezt.

Gyengeségek és erősségek együtt

„Valamennyien abban gondolkodunk, hogy egészséges lesz a gyermekünk, de természetesen az is felmerülhet bennünk, hogy nem lesz egészséges, főleg ha a családban előfordult már ilyesmi\" – mondta a szakember, aki a fogyatékosság elfogadásáról mint gyászfolyamatról beszélt. Mint a fogalmazott, ennek is megvannak a lépései, mint minden gyászfolyamatnak. Szükség van arra, hogy legyen társa a szülőnek, aki végig mellette van, támogatja szenvedésében és küzdelmében, és érezze, mikor kell beszélni vagy hallgatni. Mint rámutatott, az is rendkívül fontos, hogy tudjuk együtt látni a gyerek gyengeségeit és erősségeit, a jót és a rosszat. „Tudom-e látni a gyermekemben a királyfit?\" – tette fel a kérdést a hallgatóságnak, kitérve arra, hogy a másság felfedezése és elfogadása a mindennapi élethelyzetekben időnként türelmet próbáló szülői feladat. Különösen, ha ez a másság túlmutat a környezet, társadalom normalitásról kialakult véleményén. „A család azért fészek és erőforrás, hogy mindenféle sajátosságunkkal és fogyatékosságunkkal otthon lehessünk benne, együtt. Ha a szülő tud biztatóan a gyermeke mellett lenni, derűsen viselni a helyzetet, akkor egy idő után a gyerek is beletanul, és ez az ő küzdelemeinek is a részévé válik. A gyereknek ugyanis nem az aggódásomra, a fájdalmamra, hanem a hitemre van szüksége\" – összegzett előadása végén dr. Berszán Lídia.