JEGYZET – A Román Vasúttársaság (CFR) nem csupán kifogástalan, gyors és civilizált szolgáltatásokat nyújt, de emellett még kiemelten tiszteli és támogatja a magyar nemzetiségű, adófizető román állampolgárokat. Na jó, ez talán legfeljebb egy párhuzamos univerzumban lehet igaz.
2016. március 06., 12:392016. március 06., 12:39
2016. március 06., 12:562016. március 06., 12:56
A valóság természetesen az, hogy a Román Vasúttársaság pontosan annyira tiszteli a magyar nemzetiségű adófizető román állampolgárokat, amilyen szolgáltatásokat nyújt.
Márpedig aki utazott már eldugult vécéjű, méregdrága, de legalább egy halálra sebzett rinocérosz sebességével vánszorgó román vonatokon, amelyeken az üléskárpitba legalább másfél évtized kosza ette bele magát kivakarhatatlanul, az tudja, hogy a pontosság, a gyorsaság és a civilizáltság nagyjából annyira elvárható a román vasúttól, mint az, hogy Bogdan Diaconu független honatya a nyári labdarúgó-Eb-n arcát piros-fehér-zöldre festve a „Ria, ria, Hungária!\" buzdítást harsogva rohanjon végig Bukarest egyik forgalmas sugárútján.
És a jelek szerint pontosan ilyen mértékben várható el a magyar nemzetiségű román állampolgárok tisztelete is. A székelyföldi pályaudvarokon eddig jellemző volt, hogy a hangosbemondó a román nyelvű tájékoztatást követően magyarul is bemondta a tudnivalókat. Néhány hónapja ez megszűnt – mint kiderült, kicserélték a központi szoftvert, amely csak románul tud. Esetleg angolul vagy franciául, az országban 1,2 milliós létszámban élő magyarok anyanyelvén nem.
Ráadásul egy csíkszeredai CFR-alkalmazott szerint ez jól is van így, a helyiek amúgy is ismerik a menetrendet – ellentétben a külföldiekkel –, ahhoz pedig, hogy „senkit ne diszkrimináljanak\", mindegyik kisebbség nyelvén be kellene mondani a tudnivalókat, ezt pedig „a vonat érkezése előtt fél órával el kellene kezdeni\". Ami amellett, hogy ellentmond egy csomó, Románia által is aláírt nemzetközi egyezménynek, még csak nem is vicces.
Az illetékes logikája mentén elindulva a kisebbségeknek nem jár anyanyelvi tájékoztatás azokon a területeken, ahol jelentős számban élnek. Mármost a Székelyföldön a románok élnek kisebbségben – vagyis ilyen alapon csak magyarul kellene bemondani a szükséges információkat, románul nem. Nekünk azonban nem tetszik az ilyen kirekesztő logika. Úgyhogy inkább mégis a kétnyelvűséget támogatnánk.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!