Lapunk hasábjain is rendszeresen beszámoltunk, a bankok vezetői hogyan riogatták hosszú hónapokon keresztül a jónépet: milyen beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha a hitelesek törlesztési kötelezettségeik teljesítése helyett átadhatják az ingatlanfedezetet a hitelezőnek. A kezdeményezők ettől függetlenül átvitték a parlamenten az adósok megsegítését célzó jogszabályt, amely májusban lépett hatályba. A lakrészekkel kereskedni nem kívánó pénzintézetek – még a román jegybank is – az ingatlanpiac összeomlásával rémítgettek, és mi tagadás, meg is teremtették ennek lehetőségét a lakáshiteleknél megkövetelt önrész drasztikus növelésével.

Csakhogy egyértelmű volt: a kölcsönfelvétel ellehetetlenítésével maguknak is legalább annyit ártanak a pénzforgatók, mint az albérlet helyett saját otthonra vágyó polgároknak, így nem csoda, hogy alig három hónap elteltével több bank is visszavonulót fújt, csökkentve az elvárt önerő hányadát. Időközben az is kiderült, hogy az elsétálási törvény adta lehetőséggel valóban csak azok élnek, akiknek égetően szükségük van rá: a hitelesek eddig alig 4000 ingatlankölcsön esetében értesítették bankjukat arról, hogy átadnák lakásukat a további részletfizetés helyett, az összeg pedig – 1,13 milliárd lejnyi adósság – a lakossági hitelállomány csupán 1 százalékát teszi ki, amely gyakorlatilag nem befolyásolja a piacot.

Mindezek fényében úgy tűnhet, a hitelcseretörvény körüli adok-kapokból a politikusok, és általuk a választók kerültek ki győztesként. Ámde rendkívül gyanús egybeesésnek tűnik, hogy a bankok közvetlenül azután kezdték csökkenteni a hitelekhez szükséges önrészt, hogy a kormány meghirdette új lakásstratégiáját, amely szerint korlátoznák a hozzáférést az idén már kimerített Első otthon programhoz. A legnépszerűbb, az állami garancia miatt kedvezményes hitelfeltételeket nyújtó konstrukciónak ugyanis szociális jelleget adnának, azaz csak azok férhetnének hozzá, akik bizonyos összegnél kevesebbet keresnek. Ezzel értelemszerűen a bankoknak kedveznének, hiszen alaposan nőne a kereslet a pénzintézetek saját, nagyobb kamatot feltételező jelzáloghitelei iránt.

Jelen állás szerint a honatyák büszkén veregethetik a mellüket egy választóbarát, „bankárpukkasztó” törvénnyel, miközben – bizony – a pénz urai is dörzsölhetik a markukat. Hiszen egyrészt a fogyasztók már annak is örülnek, hogy a szigorítás után ismét „csak” 20–25 százalékos önrészt kell összekuporgatniuk egy lakáshitelhez, így bátrabban visszatérnek a bankok pultjai elé; másrészt pedig az Első otthon tervezett „leépítésével” a kölcsönzők alaposan növelhetik azon klienseik számát, akiknek kizárólag ők diktálnak. Akkor most ki is nyert?