Pászkány Árpád szüntelenül azt vallotta, számára a futball szenvedély, nem üzlet – eközben klubjára, a Kolozsvári CFR-re ma inkább a szenvedés a jellemző.
2014. március 25., 20:582014. március 25., 20:58
Erdély egyik legközkedveltebb magyar üzletembere nálunk nem sikeres ingatlanbefektetései révén szerzett országos hírnevet magának, hanem azzal a futballprojekttel, amelyet a semmiből indított 2001-ben Kolozsváron.
Az akkor a harmadosztályban tengődő CFR 11 év múlva olyan magaslatokba jutott, amely már messze nem egy véletlen fellángolásról szólt, hanem egy nemzetközi hírnévvel rendelkező topcsapat sokak által irigyelt önmegvalósításáról. A Kolozsvári Vasutas 2012-ben a világsztárokkal teletűzdelt Manchester United idegenbeli legyőzésével zárta Bajnokok Ligája-szereplését – a romániai BL-rekordot jelentő 10 pont csak nagy pechhel nem ért továbbjutást Európa legjobb 16 csapata közé.
Az azt megelőzően három román bajnoki címet is begyűjtő CFR sikertörténete mögött – hiába is tagadja – Pászkány kifinomult, a nyugati világban edződött üzleti érzéke áll. Hajlandó volt több mint 100 millió eurót befektetni a bukaresti „Miticák\" által uralt sötét, átláthatatlan futballvilág kellős közepén, önerőből stadiont épített, és nem félt úttörő lenni az ígéretes külföldi játékosok tucatjainak idecsalogatásával. Mindezt azért, mert okosan felmérte: a sikeres nemzetközi szereplés, a hírnevet szerző játékosok eladása sokszoros áron bőven visszahozhatja a befektetett pénzt.
Ma azonban a CFR közelebb áll a kieséshez, mint az európai kupaszerepléshez. A büszke Fellegvár hétfőn azt is megérte, hogy a nagy városi rivális, a jóval nehezebb helyzetben lévő U évtizedek után győzelmet ünnepelhessen. A vasutascsapat megalázott szurkolói joggal mérgelődnek, ám lassan bennük is tudatosulnia kell, hogy a fenntartó számára már valóban nem üzlet a CFR, ennek pedig egyenes következménye a zuhanás.
Pászkány többször jelezte, egyedül nem tud előrébb lépni – ahol pedig nem lát fejlődési lehetőséget, onnan minden bizonnyal továbbáll. Legutóbb erdélyi tévécsatornáin adott túl, s közben a dubaji üzleti lehetőségekről beszél. Szenvedélyesen.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!