VEZÉRCIKK – Bár a múlt héten immár 27. alkalommal lezajlott Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor panelbeszélgetésein a „klasszikus” erdélyi, romániai témákat látszólag háttérbe szorították a jelenleg Európát és a nagyvilágot foglalkoztató kérdések, biztosak lehetünk abban, hogy ilyen vagy olyan formában a kisebbségi és nemzetpolitikai ügyekről is bőven szó esett a Tusványoson.
2016. július 24., 19:502016. július 24., 19:50
Azon az újkori román demokráciával egyidős rendezvénysorozaton, amelynek stációit visszapörgetve nyilvánvalóvá válik az utókor számára, hogy adott esztendőben mi volt az aktuális beszédtéma az erdélyi, anyaországi, Kárpát-medencei magyarság körében, illetve a nemzetközi színtéren. Mindannyiszor különös várakozás előzte meg, hogy a magyarországi választások alkalmával mit üzen haza az Olt partjáról a Tusványosra rendszeresen ellátogató Orbán Viktor, vagy hogy éppen milyen stádiumban leledzik a Fidesz és az erdélyi magyar politikai alakulatok viszonya, illetve az utóbbiak esetében az egymással ápolt kapcsolata.
Jól emlékszünk például azokra az időkre, amikor a legnagyobb anyaországi politikai erőnek kifejezetten hűvös volt a viszonya az RMDSZ-szel, a szövetség számos politikusa, valamint médiaholdudvara versenyt futva ócsárolta a Fidesz és elnöke politikáját. Ennek azonban már vége, az RMDSZ jelenlegi elnöke és számos másodvonalbeli politikusa is kiváló kapcsolatokat ápol az anyaországi kormánypárttal, ehhez igazodva pedig a szövetség sajtója kéjjel, ujjongva kürtölte világgá a hétvégén, hogy a magyar kormányfő az erdélyi politikusok közül csak Kelemen Hunort hívta meg a Kárpát-medencei magyar szervetek vezetőivel elköltött tusnádfürdői vacsorájára. Ami szerintük egyértelműen Tőkés László „kegyvesztettségének” a jele.
De hát a látszat nem mindig passzol a valósággal: később kiderült, Orbán szombaton munkareggeli keretében tanácskozott az EMNT elnökével, áttekintve az erdélyi magyarság helyzetét, a magyar nemzet- és külpolitika legfőbb problémáit. Aki tehát aggódott a magyar–magyar politikai kapcsolatok aktuális állapota miatt, az talán most megnyugodott, miután a magyar kormányfő este Kelemennel vacsorázott, reggel pedig Tőkéssel reggelizett. Lám, a valóság a legtöbbször nem is olyan bonyolult, mint azt egyesek sejtetni próbálják.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!