VEZÉRCIKK – Meglehetősen indulatos és elrugaszkodott reakciók láttak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a romániai bíróság betiltotta a csíkszentsimoni sörgyár két és fél éve piacra dobott termékének palackozását.
2017. január 29., 21:142017. január 29., 21:14
A felháborodás bizonyos fokig érthető, hiszen az Igazi Csíki Sör rövid idő alatt közismert márkanévvé, Erdély-szerte, sőt Magyarországon is kedvelt termékké, amolyan siculikummá nőtte ki magát. Megkérdőjelezhető a Heineken multinacionális társaság által kezdeményezett márkanévvitában született jogerős ítélet megalapozottsága is, hiszen köztudott, hogy az európai márkahivatal már megállapította, miszerint az Igazi Csíki Sör és a holland multi terméke, a Ciuc Premium között sem megjelenésében, sem kiejtésileg, sem tartalmilag nem áll fenn hasonlóság. Vagyis hogy a két termék nem ugyanaz.
A marosvásárhelyi táblabíróság mégis úgy ítélte meg, hogy az egyik termék román elnevezésének jogi védelme kiterjed a másik köznyelvben használt magyar megnevezésére is, ami persze nem áll meg a lábán. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni viszont, hogy a csíkszentsimoni sörmanufaktúra tulajdonosa a márkanév kiválasztásakor eleve a piacon már korábban meglévő sörmárkát, vagyis a konkurenciát tekintette viszonyulási alapnak, ami még akkor sem bizonyult szerencsés lépésnek, hogy az Igazi Csíki mindenekelőtt a multival támadt konfliktus okán kedveltette meg magát hamar a fogyasztóközönséggel.
Az előzmények ismeretében erős kifejezés politikai döntésként, a Székelyföld elleni támadásként beállítani a bíróság ítéletét. Joggal és okkal lehet szidni a román államot a kisebbségekkel kapcsolatos homogenizációs politikája miatt, ám erős túlzás magyarellenes összefogást, a Székelyfölddel és az ottani autonómiatörekvésekkel szembeni hatalmi fellépést láttatni két kereskedelmi társaság vitájában hozott verdikt mögött. Gondoljunk csak bele, mennyire veszi komolyan Bukarest az erdélyi magyarok jogköveteléseit azok után, hogy egyik nap a marosvásárhelyi katolikus gimnázium létrehozása ügyében indított ügyészségi eljárás, a másik nap pedig az Igazi Csíki Sör előállításának betiltása ellen vonulnak utcára, és mindkét esetben a román hatóságokat kárhoztatják. (Lásd a Jobbiknak a szegedi román konzulátus előtt rendezett megmozdulását.)
Nagyon fontos az erdélyi, székelyföldi magyar vállalkozások megerősödése, saját terméktárunk gazdagítása és védelme, éppen ezért reméljük, a székelyföldi manufaktúra tulajdonosa megoldást, esetleg új nevet talál legismertebb terméke forgalmazásához. Ám nem mindig szerencsés keverni az üzletet a (nemzet)politikával. Még akkor sem, ha tudjuk, melyik is az igazi.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!