Bizonyos esetekben a tudás és nem tudás határa olyan keskeny ösvény, amin egy felnőtt nem sétálgathat kényelmesen, a gyerekember pedig talán még a közelébe sem merészkedik. Holott épp őt érinti, lévén szó a gyermekbetegségek elleni védőoltások beadatásáról vagy elutasításáról.
2016. december 26., 19:462016. december 26., 19:46
De a gyermek csak szenvedő alany, nem képzett vagy önjelölt egészségfilozófus: a szülei tudásának vagy nem tudásának örülhet vagy válik esetleg áldozatává. Első látásra ilyen egyszerű: a tudatlan vagy bigott ember elutasít mindent, amit nem az áldott természettől kap ajándékba, hanem egy másik ember adja, ráadásul még az injekció pluszfájdalmával együtt. Csakhogy aki huzamosabb ideje él a tájainkon, az jól tudja, az első látás hatása mit sem ér, hisz a felszín alatt a dolgok úgy összekuszálódnak, hogy ember legyen a talpán, aki képes volna könnyen kibogozni. Így hát második vagy harmadik látásra-nézésre kiderülhet, hogy az oltást elutasító nem a tudatlanok, hanem a nagyon is sokat tudók táborához tartozik.
Gondoljunk csak a néhány éve szinte angyali üdvözletként meghirdetett össznépi vérképelemzés kötelezővé tételére, ingyenesen, úgyhogy nagyon sokan éltek is vele. Épp csak a szétkürtölt jó hatás maradt el: összevissza eredmények születtek, az egyik leggyakoribb ilyen „felfedezés” volt a csontsovány és a túlsúlyos ember azonos zsírtartalmú vérképe. Nagyon hamar kiderült a turpisság: óriási mennyiségű lejárt laboratóriumi reagens volt az egészségügy intézményei nyakán, és kitalálták: inkább így szabadulnak meg tőle, mintsem a szemétbe dobva netán a környezetet szennyezzék vele. A feltételezett bajok járulékos gyógyszerkeresletéről nem is beszélve! Cirkuszi illuzionisták ügyességével simították el az egészet, senki nem halt bele, minek is hajcihőztek volna hiába. Sajnálatos viszont, hogy a mostani kanyarójárványnak vannak áldozatai. A gyerekbetegséget épp azért hívják így, mert minél korábban kapja el valaki, annál könnyebben átvészeli, komoly szövődményeket felnőttkorban okozhat. Most viszont egy-egy újabb halálesetnél mindig kihangsúlyozzák: a szülők elmulasztották a védőoltást. Szó sem esik arról, hány szülő kapta fel a fejét a védőoltásokat készítő Cantacuzino Intézet nemrég történt bezárásakor, kérdezvén: mi lesz az oltásokkal?! Valami rég lejárt hatástalanságot sóznak majd ránk?! Most kivizsgálást, intézkedéseket ígértek. De ezekre a szerencsétlen előzményekre vajon gondolnak-e majd, vagy elintézik egy legyintéssel: az akkori kormány sara!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!