VEZÉRCIKK – Igencsak kérdéses, mennyire váltja majd be a reményeket az Európai Unió és Törökország között a hétvégén megszületett, az Európába igyekvő migránsok számának csökkentését célzó megállapodás.
2016. március 21., 19:552016. március 21., 19:55
Első ránézésre úgy tűnhet, mindkét fél nyerhet vele, hiszen – amennyiben sikerül betartani – az Ankarának több részletben fizetendő, mintegy hatmilliárd eurós „harács” fejében visszaküldhetők az illegálisan érkezett bevándorlók. Igaz, cserében minden egyes visszazsuppolt személyért egy, Törökországban nyilvántartásba vett menedékkérőt kell befogadni, de ezzel egyrészt valóban ellenőrzötté és lassúbbá tehető a folyamat, másrészt adott az elvi lehetőség arra, hogy kiszűrjék, kik azok, akik valóban menekültek.
Csakhogy fölmerül a kérdés: ha eddig nem sikerült az uniós tagállamoknak megegyezniük arról, hogyan osszák szét a bevándorlókat, ez után mi a garancia arra, hogy ez megtörténik? A tagállamok zöme csakis azzal a feltétellel ment bele a megegyezésbe, hogy a befogadás önkéntesen történjék – többek között Magyarország és Románia is. Igaz, Bukarest ismét ügyesen játszik: mindezt azzal kompenzálja, hogy – saját képességeihez mérten – jelentős erőkkel készül részt venni a migránshullám visszaszorítását célzó, görögországi, uniós akcióban. Ebben az esetben nem ártana, ha Budapest is követné a román példát, hogy ne érhesse szó a ház elejét.
Szintén probléma, hogy a török vízummentesség és az európai uniós tagság perspektívája nyomán az EU cseberből vödörbe kerülhet, hiszen fennáll a veszélye, hogy azt követően maguk a törökök indulnának útnak az európai országokba szerencsét próbálni. Vagy, ami szintén nem életszerűtlen forgatókönyv, a nem török állampolgárságú migránsok hamis török útlevelek ezreivel próbálnak majd akadálytalanul bejutni. Vagyis továbbra is esélyes, hogy ellenőrizetlenül vagy alig ellenőrizhetően árasztják el a kontinenst muszlim kultúrájú tömegek.
De nem érdemes ennyire előrerohanni. Előbb lássuk, mennyire tudja, és mennyire akarja Ankara visszafogni a migránsáradatot. És milyen mértékben próbálja felhasználni a bevándorlás megfékezésében rá háruló kulcsszerepet újabb kedvezmények kizsarolására.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!