JEGYZET – Az élet, nem a nagybetűs, csak az a rongyos, hétköznapi, sokszor olyan furcsaságokkal áll elő, hogy még az éjszakai álmaink is megirigyelhetnék.
2016. május 18., 19:532016. május 18., 19:53
Itt vannak például a titkosnak nevezett szolgálatok. Más érdekességektől eltérően ezek nem honi sajátosságok, léteznek ugyanis minden valamirevaló országban. Működnek, teszik a dolgukat. Van, ahol nagy sikerrel, máshol kevésbé.
De most nem az elért eredmények minősége szerinti világranglista összeállításán ügyködnék, hanem arra szeretnék valamiképpen választ találni, hogy más helyekkel ellentétben nálunk miért forognak közszájon ezeknek a szolgálatoknak az ügyes-bajos dolgai. Akármi történjék, mindig akad valaki, aki ösvényt talál az illető eseménytől a szolgálatok rengetegébe. Bátran elmondhatjuk, hogy mindennapjaink szerves részévé váltak. Csodálkozom is rajta, hogyhogy nem született még meg az évszázad slágere címet megpályázó mulatós városi folklór, mondjuk Titkosan szép az élet címen.
Jó, tudom, ez is az átkos örökség. A hajdanán az egy főre eső két titkosrendőr. Közben viszont elteltek az évek, a sokat emlegetett lehallgatás pedig enyhén szólva is okafogyottá válik lassacskán, amikor röpke két-három megállónyi autóbuszút közben az utasok háromnegyedéről megtudom a velük megesett legintimebb élethelyzeteket. Csak úgy, lazán, az egyre gyengülő hallásom dacára. Egyébként a hivatásosokat nem is olyan „titkok\" érdeklik, hogy előző nap az anyós mit főzött, ellentétben a szomszédasszonnyal, vagy hogy az aktuális vitézlegény a vártnak megfelelően nézett-e szíve hölgyére, vagy inkább másfelé kacsintgatott. Őket ezeknél sokkal fontosabb dolgok érdeklik, és a közvéleménynek az ő ügyeik is olyan fontosak, mint az ebéd vagy a szerelmi légyott.
De a szolgálatok nem azért titkosak, hogy mindent kifecsegjenek, úgyhogy bedobnak egy koncot, amin elrágódhatnak az emberek. Ilyen volt például a korrupcióellenes főügyésznő családjának lehallgatása, az ügy kimeneteléről viszont már nem mondtak semmit. Sebaj, nem is ránk tartozik. Legutóbb viszont a szenátus elnöke mondta be, hogy a betegségügyi egységekbe küldött hígítmányok bevétele a szolgálatok felé áramlott (volna). Mivel korábban négy éven át miniszterelnök volt, tudhat valamit, nem hiszem, hogy unaloműzőnek szánta a rágógumipótlót.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!