Mit üzen a jelenkornak, mit üzen nekünk március 15-e? – teszik fel kedden a kérdést az ünnepi szónokok az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján tartandó megemlékezéseken.
2016. március 14., 20:132016. március 14., 20:13
Nemzeti ünnepeken bevett rétori fordulat „testközelbe” hozni a régmúlt idők jeles eseményeit, tetteit, e nélkül puszta történelemlecke lenne az ünnep, a politikusok pedig képtelenek lennének felkelteni választóik érdeklődését aktuális politikai kínálatuk iránt. A márciusi ifjak bátorsága és áldozatvállalása, a szabadságba vetett hit kiapadhatatlansága, a térség népeinek szolidaritása mind olyan vezérfonal, amelyet követendő példaként lehet felmutatni az utókornak.
Na és persze az összefogás. Csak emlékeztetni kell, hogy a magyar nemzet 168 évvel ezelőtti összekapaszkodása nélkül a szabadságharc bizonyosan nem érte volna meg a függetlenségi nyilatkozat kikiáltását, és máris elérkeztünk az idei választások kapcsán felmerülő teendők megfogalmazásához. Elvégre március 15-e többek között attól szép, hogy egyediségét, jelentőségét, történelmi szerepét ezerféle szemszögből lehet értékelni, egy dolog viszont lehetetlen: átértékelni.
Pontosan emiatt tud üzenni vele a mának a kormányoldal és az ellenzék, a bal- és a jobboldal, politikus és választó. Ha az 1848–49-es magyar szabadságharc eszközei körül voltak is viták, eszméit és céljait soha senki nem kérdőjelezte meg, vezéralakjainak szerepét pedig kevesen próbálták átértékelni, netán kisebbíteni, elfeledtetni.
Ellentétben például az 1989-es román rendszerváltással, amelynek még a meghatározása kapcsán is megoszlanak a nézetek – forradalom?, népfelkelés?, államcsíny? –, egyesek pedig már arra sem emlékez(tet)nek szívesen, hogy ki robbantotta ki a honi kommunizmus bukását, és úgy tesznek, mintha kitüntetése visszavonásával legalábbis az érdemeit is elvitathatnák.
De időszerű válaszokat ad ‘48 a többség és kisebbség mai viszonyára is, elegendő csak felidézni Kossuth ajánlatát az erdélyi románságnak: „a román nép nyelvének szabad használatát úgy iskoláikban s egyházukban s vallásos szertartásaikban, mint a községi életben is garantírozom”.
Március 15-e attól a legszebb, hogy valamennyiünké.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok