VEZÉRCIKK – Méltatlanul zárulhat a csíkszeredai, székelyföldi, erdélyi magyar, romániai sportélet egyik büszkeségének, Tófalvi Éva sílövőnek a pályafutása, ám doppingesetét nem szabad csupán egy sajnálkozó jelzővel letudni: a hiba, a felelősség, a tanulság felismerése kötelező az élsportban érintettek számára.
2016. április 13., 21:002016. április 13., 21:00
Január óta világszerte legalább 140 sportoló versenyengedélyét függesztették fel, mert szervezetükben kimutatták az év elejétől tiltólistára került, meldonium nevű hatóanyagot.
Az ezt tartalmazó, Mildronat elnevezésű gyógyszert szív- és érrendszeri problémákra írják fel, csakhogy – mivel serkenti a véráramlást és az izomműködést is segíti – a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) szerint teljesítményfokozó hatással is bír, ezért január elsejei hatállyal betiltották a szert. Azóta rengeteg élsportoló, olimpiai, világ- és Európa-bajnok versenyző bukott meg a teszteken, mondván, nem tudtak a betiltásáról, vagy hiába mondtak le az orvosságról még tavaly, szervezetükből nem távozott időben a hatóanyag.
Tófalvi Éva is így járt: nem is sportorvos, hanem kardiológus írta fel neki a gyógyszert, amelyből decemberben vett be utoljára, ám márciusban még kimutatható volt a szervezetében. A világkupafutam-győztes biatlonista – aki kétszer is Románia zászlóvivője volt a téli olimpiákon – a tájékozatlanság áldozata lett, ám ez az élsportban nem lehet mentség.
Tudni kell: a WADA már tavaly szeptemberben közölte, hogy januártól tiltólistára kerül a meldonium; a szert eredetileg szárnyasok és haszonállatok számára fejlesztették ki növekedésgyorsítóként Lettországban; a Mildronatot az Egyesült Államok és az Európai Unió gyógyszer-felügyeleti szerve nem engedélyezte, ezért Romániában sem kapható, az orosz, balti piacról viszont beszerezhető.
A csíkszeredai tanácsosjelöltként közéleti szerepre készülő Tófalvi érvei hihetőek, hiszen bizonyítékokkal tudja alátámasztani őket, ám köztudott, hogy a megbukottak túlnyomó többsége szintén szívpanaszokra hivatkozik – az viszont nehezen hihető, hogy efféle tömegbetegséggel küszködne az élsportolók számottevő hányada.
Egyértelmű, hogy a súlyos doppingbotrányok „melegágyában”, a volt szovjet tagállamokban teljesítményfokozóként használták a meldoniumot, és megkésve „szálltak le” a szerről. Az „amit nem tiltanak, azt szabad” elv pedig sajnos nálunk is teret nyert, és most itt is áldozatokat szed. Hiába érezzük igazságtalannak, egy korrekt világban nem maradhat el a felelősségre vonás, csakhogy nagyon sokan „sárosak” az ügyben: az érintett sport- és szakorvosok, edzők, szövetségi vezetők ugyanúgy, mint a sportolók. A folyamatosan „izmosodó” elvárások és pénzösszegek láttán pedig nehezen hihető, hogy a sportvilág nagy közös lelkiismerete valaha is megtisztul.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!