VEZÉRCIKK – Bő negyed évszázad elteltével is kegyetlen hozzáállást tanúsít Románia az 1989-es forradalom áldozataival szemben: az állam időnként tudomásul veszi a néhány százezer eurós kártérítést kiszabó nemzetközi bírósági ítéleteket, miközben a véreskezű bűnösök túlnyomó többsége vígan éldegél, míg remélhetőleg kínos öröklétre ítéltetik.
2016. július 12., 19:192016. július 12., 19:19
Sajnos nehezen lehet úgy leszámolni a múlt kísérteteivel, hogy a „szellemirtók\" táborában még ma is felismerhetők a diktatúra rémei és a démonok hálás tanítványai. Hathatós munkájuknak köszönhetően a katonai ügyészség tavaly októberben úgy döntött: inkább nem indít újabb, átfogó nyomozást a \'89-es, mintegy ezer halálos áldozatot követelő véres eseményekkel kapcsolatban, ugyanis úgy ítélték meg, a feltételezett bűncselekmények egy része elévült, másik része pedig meg sem történt.
Eredetileg több mint 4500 büntetőjogi per indult, de csak valamivel több, mint száz ügyben emeltek vádat. A tömegbe lövetők egyik kulcsfigurája, Victor Atanasie Stănculescu végül börtönbe került, ám csupán 2008-ban, és hat év múlva már ki is szabadult. Az a tábornok, aki \'89 decemberében a gyilkosságok után végül átállt a felkelők oldalára, és a rendszerváltás után még védelmi miniszteri tisztséget is betöltött a diktatúráról demokráciára átnyergelő lidércek táborában.
Stănculescu életének 89. évében, néhány hete halt meg egy öregotthonban. Az országot kizsigerelő bajtársai nem tartózkodtak a nyilvános, szívhez szóló részvétnyilvánításoktól: például Ion Iliescu szerint a temesvári népfelkelést bizonyítottan vérbe fojtó tábornok „katonai formátumával, komolyságával és szakértelmével\" hozzájárult a forradalom sikeréhez és a román állam új intézményeinek kiépüléséhez.
Igen, nekik köszönhető minden, ami ma nem működik Romániában – például a leszámolás a sötét múlt démonaival. Ilyen körülmények között nagy fegyverténynek tekinthető, hogy a legfőbb ügyészség egy hónapja mégiscsak elrendelte a nyomozást az 1989-es forradalom idején elkövetett gyilkosságok ügyében, és az Emberi Jogok Európai Bírósága is következetesen elmarasztalja a vérontás felett szemet hunyó államot. Ezzel együtt sajnos még mindig nagyon kevés esély van arra, hogy a legfőbb bűnösöket evilágon is szembesítsék szörnyű tetteikkel.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!