VEZÉRCIKK – Kemény választ adtak a Cioloş-kabinet tagjai a hétvégi bukaresti romaellenes megnyilvánulásra, ami mindenképpen pozitív fejlemény a nemzeti kisebbségekkel szemben országszerte eluralkodó megkülönböztetés ismeretében.
2016. április 10., 19:192016. április 10., 19:19
Igaz, hogy egyik tanácsadója tolmácsolásában, de megszólalt az ügyben Klaus Johannis államfő, a rendőrség máris nyomozást indított az elkövetők azonosítása és felelősségre vonása érdekében, Raluca Prună igazságügy-miniszter pedig nyilvánosan megkövette a hazai roma közösséget az „erőszakos raszszizmus”, a gyűlölködő feliratok miatt. Sőt hallatta a szavát az ügyben a Világbank romániai delegációja is, amely éles hangú közleményben ítélte el a fővárosi incidenst, valamint általában a cigányság hátrányos megkülönböztetését.
Dicséretes és üdvözlendő az éppen a romák nemzetközi napjára időzített raszszista megnyilvánulás elleni kiállás, mindössze egyetlen baj van vele: szelektív az aggodalom. Bárhogy is erőltetjük az agyunkat, nem emlékszünk rá, hogy mikor hagyta el a mindenkori bukaresti kormány tagjainak, ne adj’Isten a washingtoni székhelyű pénzügyi szervezet képviselőinek a száját a mostanihoz hasonló elítélő nyilatkozat, amikor a romániai magyarság volt ugyanilyen támadások célpontja.
Nem kért bocsánatot egyetlen román politikus, nem bocsátott ki dörgedelmes közleményt a Világbank, amikor „Halál a magyarokra” feliratokkal festették tele ismeretlenek Kolozsvár épületeinek falait, vagy amikor az Új Jobboldal szimpatizánsai hasonló üzeneteket skandáltak utcai felvonulások, sportesemények közben. Ebben az összefüggésben már szinte szóra sem érdemes, hogy miközben Klaus Johannis elnöki üzenetben köszöntötte cigány honfitársainkat a roma világnapon, elődjével ellentétben néma maradt március 15-én.
Távol áll tőlünk, hogy „elirigyeljük” a romániai cigányság melletti kiállást, hiszen a romák ugyanúgy szenvedő alanyai az intoleranciának, mint a magyarok. Az elnöki, kormányzati és világbanki antirasszizmus azonban csak akkor lesz hiteles, ha ugyanilyen vehemenciával elítéli a más kisebbségek elleni támadásokat is. Addig maradnak a krokodilkönnyek...
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!