Az biztos, hogy nem a mi tájainkról indult az adventi-karácsonyi áhítat száműzése, hisz évtizedeken át csak szilveszter felé eltolt téli ünnepekről eshetett szó.
2016. december 25., 20:052016. december 25., 20:05
Csak filmekből tudtuk meg, hogy a napnyugati, rakottabb vidékeken már valamivel karácsony előtt még az utcákat is feldíszítették. Mi, akkori gyerekek megszoktuk, hogy az iskolában nem említjük a karácsonyt, részt veszünk a „véletlenül” épp aznapra időzített pionírgyűlésen, majd az ideológiai szemináriumon, és szép csendben, a családi biztonság konspirációs hangulatában ünnepeljük a Jézuska születését.
Tudtunk olyanokról is, akik két fenyőfát vettek, az egyiket feldíszítették házi használatra, a másik tüntetően pihent kint az erkélyen, hadd lássa ország-világ, hogy ők csak újév hajnalára viszik a szobába. Később még elérhetetlenebb volt az utcai kivilágítás: vaksötétben botorkáltunk, és örültünk, ha karácsonykor nem vették el a lakásban a villanyt. De mondhatnám kiböjtöltük, hisz elmúltak az ordas idők, és aránylag nagyon hamar átestünk a ló másik oldalára: egyre hamarabb és hamarabb kezdődött a fényes-bódés hivatalos ünnepvárás, egy ideig december legelejéhez kötve a díszkivilágítást és a vásári hangulat beindítását.
Idén viszont – legalábbis Nagyváradon – november közepén már állt a bál a központban. Felállították a hatalmas műanyag kúpot, amiről – bevallom – első látásra azt hittem, hogy valamiféle újdonatúj köztéri világítótest, de ne legyek rosszmájú, inkább védjem az élőfát, hisz a fenyő is ember. És rekordidő alatt bebódésították a teret, kirakták az asztalokat is, felcsapták a lacikonyhát, az ilyen vásári sokadalmat kedvelők pedig kedvükre esznek-isznak azóta is esténként a téren. Mintha nem egész évben ezt tennék! Mert sajnos odajutottunk, hogy sokan ezt tartják az igazi szórakozásnak, a babgulyásos-kolbászos csámcsogást, meg a bömbölő zenét, amitől a mellettük állónak sem hallhatják a hangját, hát még saját belső csendigényükét!
Mert a curájozók közt feltehetőleg vannak olyanok, akik komolyan veszik az advent lelki nagytakarítását, de ha a tömeg inkább a szabadban őgyeleg, ők sem ülhetnek otthon. Hallottam olyat is, aki állította, a szabadtéri grillsütőn sercegő kolbászok és kolbászkák szigorúan böjtös masszából, vagyis az elsötétített és tiltott karácsonyok idején annyiszor elátkozott szójaporból készülnek. Ennél tovább már nem gondolnak semmit, lelkiismeretük nyugodt, hisz megvan minden karácsonyi díszletkellék: fények, zene, kolbász, paszuly! Áhítat?! Azt eszik vagy isszák?!
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!