VEZÉRCIKK – A Real Madrid futballklub vezetősége elégedetlenségét fejezte ki a labdarúgó-Bajnokok Ligája idei kiírásának szombati döntője előtt amiatt, hogy a városi rivális Atlético Madrid nem lépett vissza az összecsapástól, így a pályán kellett megküzdenie a trófeáért.
2016. május 29., 19:292016. május 29., 19:29
A királyi gárda illetékesei úgy vélekedtek: a rivális együttes rontotta az esélyeiket azáltal, hogy vállalta a párharcot, hiszen Cristiano Ronaldóékat már az elődöntők után kihirdetik BL-győztesnek, ha az ellenfél eláll a döntő összecsapástól.
Sportbarátoknak és futballszurkolóknak mondani sem kell, mekkora képtelenség a fentebb leírt forgatókönyv. Hogy például a labdarúgásban teljesen elképzelhetetlen az olyasfajta hozzáállás, miszerint egy csapat saját előmenetele érdekében azt sugallja: az ellenfél jobban tenné, ha eláll a férfias küzdelemtől, önként átadva a babért a riválisnak. Ám mint tudjuk, a sporttól eltérően a politika olyan megmérettetés, ahol nem a tisztességes versengés elvei és szabályai érvényesülnek. A tisztségekért, a hatalomért zajló harcban minden írott és íratlan szabály alárendelődik a célnak, amely természetesen az eszközt is szentesíti.
A választási kampány véghajrájában az RMDSZ első számú prioritása „sportot űzni\" az ilyesfajta machiavellizmusból. A szövetség számos politikusa – az alakulathoz közel álló egyik hírportál hathatós támogatásával – azt sulykolja, hogy az EMNP lesz okolható az erdélyi magyar polgármesterek számának esetleges csökkenéséért, mert úgymond a néppárt a szavazatokat megosztva önálló jelöltet indít, sőt sok esetben román jelöltet támogat a magyar jelölt ellenében a helyhatósági megmérettetésen. Vagyis az RMDSZ alternatíva nélkül képzeli el a politikai versengést: ne kelljen szembeszállnia versenytársakkal, a szavazócédulán pedig kizárólag az ő jelöltjeinek a neve szerepeljen.
Ez a hatalmi alapállás teljesen érthető lenne, ha a nyolcvanas években járnánk, vagy ha napjaink Romániájában még mindig az egypártrendszer, nem hivatalos államformaként pedig a kommunista diktatúra uralkodna. Csakhogy a mai többpártrendszer, a politikai pluralizmus közepette a kizárólagosságra való törekvés enyhén szólva is nevetséges és kontraproduktív. Sportnyelven szólva: felrúgja a fair play szabályait.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!