JEGYZET – A magyarok rossz románok. Ezt a brit tudósokhoz méltó felfedezést egy román publicista, Eugen Tănăsescu – aki egyben ortodox pap – tette annak kapcsán, hogy a magyarok távol maradtak a december elsejei román nemzeti ünnep alkalmából szervezett rendezvényektől.
2014. december 06., 19:342014. december 06., 19:34
Nem tapsolták lelkesen a városok központjában vonuló román katonai egységeket, nem ordították teli torokból a román himnuszt, nem vetettek be közelharcfogásokat annak érdekében, hogy soron kívül kaphassanak az ünneplő tömeg odacsalogatására ingyen osztogatott csülkös babból, és ami a legnagyobb bűn: nem tűzték ki a román zászlót. Mi több, voltak, akik ehelyett fekete gyászlobogót tűztek ki helyette.
A nemzeti érzülettől megrészegült pópában emiatt olyannyira fölnyihhant a düh, hogy mindazok román állampolgárságának megvonását kérte, akik nem tisztelik kellőképpen a román nemzeti jelképeket – köztük a nemzeti ünnepet.
Mármost ezúton jegyezném meg, hogy egyébként szerintem sem volt a legjobb ötlet a gyászlobogók kitűzése – mi sem szeretjük, ha március 15-én soviniszta román provokátorok vonulgatnak keresztül-kasul az erdélyi városokban, legyilkosozva nemzeti hőseinket.
Másrészt viszont adózzunk megbecsüléssel a lánglelkű egyházfi előtt, aki mégiscsak bizonyságot tett arról, hogy Isten jámbor, modern szellemiségű szolgája, elvégre csupán állampolgárságtól való megfosztást javasolt, nem korbácsolást, vagyonelkobzást, esetleg a település főterén ünnepélyes keretek között megszervezett, román néptáncbetétekkel és hazafias dalokkal fűszerezett esztrádműsor keretében megejtett kerékbetörést és felnégyelést.
Mindazonáltal mégiscsak megjegyeznénk, hogy a helyében mi elgondolkodtunk volna egy kicsit azon, miért van az, hogy a magyarok számára ennyire taszító ez a nagy román ünnep. Esetleg a krisztusi szeretet jegyében megkísérelhetne eljutni a magyarok közé, és megtudakolni, miért érzik úgy, hogy a román állam őket nem tekinti egyenrangú polgárnak, hogy számukra december elseje a megszegett román ígéretekről és a magyarok kirekesztéséről szól, és ennek nyomán miért nem tudnak jó szívvel együtt ünnepelni a románokkal.
De hát az Úr szolgája ezt a jelek szerint méltatlannak tartja magához. Ehelyett inkább ítélkezik, gyűlölködésre uszít és megbélyegez. És minden bizonnyal sokkal jobb kereszténynek, jobb embernek, jobb honpolgárnak és hazafinak tartja magát a renitens magyaroknál.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!