JEGYZET – Hiába az új köntös, a csúf, régi lóláb bizony kicsüng: az a néhai furcsa „szokás”, amikor még a Szovjetunió és a mögé felzárkóztatott csatlós államok sora fennhéjázóan béketábornak mondták magukat, habár a legkülönbözőbb formákban cáfolták ezt.
2016. augusztus 02., 19:282016. augusztus 02., 19:28
A kötelező felvonulásokon például az egyik rigmus arról szólt, hogy a Szovjetunió a béke vezérbástyája, de bármilyen kérvényt vagy hivatalos beadványt is a Harcolunk a békéért! jelszóval kellett zárni. Az ellenfél, az „imperialista karvalyhatalmak\" hada volt a háborúra uszító, merthogy le akarják nyelni az egész világot – mondták.
Belegondolni is rossz, mi mindennel tömték a fejünket már az elemi iskolában! Szerencsére csak nagyon kevesen hitték a kőkemény propagandabeszédeket, olyanok, akik otthon is hasonlókat hallottak. Nagyrészünk egészen más szövegeket hallott a recsegő-ropogó Szabad Európa adásaiból, melyeket szüleink próbáltak meg minden este kihalászni az éter hullámaiból. És a gyerekfülnek félig-meddig érthetetlen politikai viccek?! Leginkább az maradt meg, amit már ebben a rovatban is említettem, miszerint nem lesz háború, csak olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad.
Serdülő korunkban viszont ennél már fontosabb „információkhoz\" is jutottunk, például az úgynevezett álcázott gyárakról. Fegyvergyárról, ahol hivatalosan varrógépek, tölténygyárról, ahol kötő- és varrótűk, sőt tankösszeszerelő üzemről, ahol úgymond traktorok készültek. S hogy a békeharcban miért kellett a fegyverkezés?! A „béketábor\" többi országa számára, ahonnan nálunk nem gyártott hadieszközök érkeztek, illetve a még gyarmat harmadik világ országai számára, abban a reményben, hogy a maguk oldalára tudják állítani őket. Volt, amelyikkel sikerült, másokkal az ellenfél járt szerencsével. Amíg a körülbelül negyedszázadig tartó hidegháború lángja ki nem aludt.
Most viszont újraéledt, sajnos nagyon hasonló eljárással: hírül adták, hogy Románia is szállít fegyvert a Közel-Keletre. Ahol ugyebár különböző előjelű államok vannak, és becsületükre legyen mondva (?!) egyik sem nevezi magát a béke szigetének. Sőt. Na de politikailag mi egészen más táborba tartozunk, és nem illendő önmagunk, illetve hivatalos szövetségeseink ellen fegyvereket szállítani. De hát az üzlet az üzlet, a politika meg politika! Csinálják mások is, miért ne hozhatnának némi pénzt a konyhára nekünk is a fegyverek?! Csak lejjebb kell húzni a szép, új köntöst, hátha elhiszi valaki, hogy nem a régi béketábor hazugságaiból jövünk!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!