VEZÉRCIKK – Bár elsősorban a kormányzó Szociáldemokrata Párt korifeusai kerültek célkeresztbe, az egész román politikai osztályt megrengette az illetékes ügyészség elmúlt időszakban folytatott korrupcióellenes hadjárata.
2014. október 22., 20:122014. október 22., 20:12
Jobb ürügy híján a PSD az államfő-választási kampánnyal, a nyomozó hatóság vélelmezett politikai részrehajlásával igyekszik tompítani a tucatnyi vezetőjét érintő botrány hatását, igyekezete azonban az újabb bűnvádi dossziék előkerülésével csupán szánalmas magyarázkodásként hat.
A szoftverpanama, az illegális erdőrestitúció vagy a politikai előmenetel fejében folytatott befolyással üzérkedés egytől egyig olyan ügyek, amelyek újfent a kormány gerincét adó szociáldemokrata alakulat velejéig korruptságát bizonyítják, és amelyek súlyuknál, politikai következményüknél fogva vetekszenek a PSD egykori első emberére, Adrian Năstasére kiszabott börtönbüntetéssel.
Minél több csontvázat sikerül előbányásznia az ügyészségnek a PSD háza táján, annál világosabb: a párt egykori vezetőjének, Ion Iliescunak semmit sem sikerült gyakorlatba ültetnie a „szegény, de tisztességes” politikusok kinevelését szorgalmazó elvéből, a szociáldemokrata elit többsége személyes meggazdagodására használja tisztségét és hatalmát.
A politikatudomány terén számos alapvetést megfogalmazó Max Weber akár a PSD derékhadáról is mintázhatta volna a politikai hivatás meghatározására vállalkozó művét. A német közgazdász-szociológus két csoportra osztja a politikusokat: akik a politikáért, illetve akik a politikából kívánnak megélni.
A Viorel Hrebenciuc-félék egyértelműen utóbbi kategóriába tartoznak, és kizárólag arra törekszenek, hogy tartós bevételi forrásként használják a politikát. Tulajdonképpen ebben rejlik a posztkommunista román politika rákfenéje. Ráadásul a legnagyobb baj az, hogy kevés, kifejezetten a politikának élő közszereplőt találni a fiatal politikusnemzedék körében, hiszen lám, például Dan Şova is hajlandónak mutatkozott feláldozni az erkölcsöt, a korrupcióellenes harcot a politikai ranglétrán való előmenetel oltárán.
A testületileg kompromittálódott PSD-t minden jel szerint példátlan bukás fenyegeti, amelyet akkor is képtelen elkerülni, ha történetesen megnyeri az államfőválasztást.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!