JEGYZET – Furcsa jelenség ütötte fel mostanában a fejét: épp azoknak a szóhasználatából, akik fontosnak tartják jelezni, hogy az egész nemzet nevében szólnak, egyre inkább eltünedeznek a magyar szavak.
2016. december 03., 23:222016. december 03., 23:22
2016. december 05., 18:572016. december 05., 18:57
Megdöbbenve hallgattam a magyar köztévé egyik reggeli beszélgetésében a meghívott megmondó embertől következetesen az edukációt nevelés helyett. A csudába, dühöngtem, nem elég az évek óta nálunk is eluralkodott pedagógus megnevezés, holott annál szebben és egyszerűbben nem is lehetne az óvónőktől az egyetemi tanárokig minden oktatással-neveléssel foglalkozót hívni, mint a tanerő szavunk.
De konokul nem és nem! Olyan áhítattal ejtik az ógörög eredetű pedagógust, mintha az már egyenes belépést biztosítana az egek országába. Holott alapjában a mai bébiszitternek felel meg. Minden tiszteletem a bébicsőszöknek, de én akkor is – a pedagógus ellenében - ragaszkodom a tanerőhöz. És – sajnos – naponta hallani újítás helyett az innovációt, hagyomány helyett a tradíciót, terv vagy tervezet helyett a projektet. Lassan már nem is dühöngök, csak az egyébként nem létező latin nyelvtudás helyett egy-egy nemzetközileg talán érthetőbb kifejezést lobogtatók hallatán elmormolom a pungába tett fakturák mellett a telefonadogatást és a villamos vételt, csak úgy, a magam nyugtatására.
Közben pedig Csokonaira gondolok, akit a természet lágy ölén, sűrű dohányzás közben tartott órái miatt eltanácsoltak a debreceni kollégiumból, de mivel búcsúbeszédét magyarul mondta el, közölték vele, a városba lépnie sem lesz egy ideig ajánlatos. Merthogy anyanyelve nyilvános használatával veszélyeztette a tanintézet bezárását. Az 1790-es években ugyanis Magyar-ország nem szerepelt a térképeken: Ausztria egyik keleti tartománya volt, azzal az engedménnyel, hogy ha egy intézményben nem a hivatalos német nyelvet akarják használni, akkor helyette használhatják a latint. De csakis azt. Csokonai ezt szegte meg a magyar beszéddel, a kollégiumi vezetők pedig elővigyázatosságból tanácsolták neki a távolmaradást szülővárosától, addig, amíg elcsitul a „rendetlenkedés” híre.
Egyébként épp a nagyon nagy elnémetesedés és ellatinosodás miatt indult a nyelvújítási harc, melynek –némi túlzással – szinte mindenki kutyakötelességének tartotta valamit hozzáadni a megújuló szókincshez. Nem ment könnyen, le a kalappal Kazinczy, Csokonai, Berzsenyi és a többi nyelvújító előtt. De az edukáló pedagógus, az innovatív tradicionista és a többi okos tojás fogja a pungáját a fakturával és abcúg!
Nem mondhatni, hogy Klaus Iohannis román államfőnek a NATO főtitkári tisztségének elnyerésére amúgy sem túl combos esélyei erősödtek azzal, hogy az eddig ingadozó Törökország jelezte: a vezető tagállamok által támogatott Mark Ruttét támogatja.
Amikor először vittem ki meccsre, immár kedves feleségem sehogy sem tudta felfogni: mégis hogy lehet, hogy én, a „nagy magyar” románul énekelek, üvöltözöm.
Kisebb össztűz alá került az RMDSZ a június 9-én (összevonva) rendezendő helyhatósági és európai parlamenti választások kampányára ráfordulva, egészen pontosan az alakulat politikai irányvonala került kifogás tárgyává.
A Bálványos Intézetnek a múlt héten közzétett, a magyar nyelv erdélyi érvényesüléséről szóló kutatási eredményei felkiáltójelként hatnak ellaposodó közéletünkben, ahol anyanyelvünk intézményesülése jó ideje már nem téma a közbeszédben.
JEGYZET – Amikor végre úgy döntünk, hogy kiköltözünk, nem kell becsomagolni a lelket, mert az úgyis ott marad. A városban.
Az önkormányzati választásoknak még a kampánya sem kezdődött el hivatalosan, de a PSD és a PNL alkotta kormánykoalíció máris vereséget könyvelhet el.
Ha egyébre nem is, egyvalamire jó volt Irán hétvégi, Izrael elleni eszelős támadássorozata: bebizonyította, hogy Teherán és a proxyjának számító Hamász hiába próbálta több ezer palesztin feláldozásával aláásni Izrael nemzetközi támogatottságát.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!