JEGYZET – A jelek szerint visszacseppentünk a fenékig tejfel cseberbe, dúl a jólét, a határ már megint a csillagos ég.
2016. június 12., 19:492016. június 12., 19:49
Ha bárki is kételkedne előbbi kijelentésemben, mondván, hogy a családi költségvetés tüzetes megvizsgálása után épp az ellenkezőjére jutottak, vagyis úgy tűnik, inkább rosszabbul élnek, nos valószínűleg valamilyen nagyon fontos tételt kifelejthettek a kimutatásból, ezért a borúlátó ellenkezés.
S hogy mi is lehet az a bizonyos fontos pénzügyi tétel?! Mi más, mint az úton-útfélen kínált banki hitel. Hiszen ahol nincs jólét, ott kölcsönt sem ad a leginkább együgyű bankár sem. Gondoljunk csak a közel tíz évvel ezelőtti, még durván számítva két esztendeig sem tartó, nagy bummnak nevezett időszakra, amikor egy-egy film legizgalmasabb részébe harsogott hirtelen bele a tíz perc alatt kiutalandó hitel, amihez se szülői vagy munkaadói biztosíték nem volt szükséges, még csak jövedelemigazolás sem, csak a személyi igazolvány. És a jónép szedte is a kölcsönöket, olyan hiúsági dolgokra, amivel jól fel lehetett bosszantani a kollégákat, de ami nélkül boldogan meg lehetett volna lenni.
Aztán betört a válság, amit – választások küszöbén lévén – megpróbáltak eltagadni, a voks után viszont azt is a krízis nyakába sózták, aminek esetleg semmi köze nem volt hozzá. A havi részleteket törleszteni kényszerültek pedig?! Aki nem engedett a rongyrázás kísértetének, annak is bőven akad a baráti-ismeretségi körében olyan, aki ma is a bankhitel miatt siránkozik. A legnagyobb baj az, hogy a csábító reklámok megint elszaporodtak. Tágabb és szűkebb környezetemben ugyan legfeljebb hajdan jó nevű termelési egységek ledózerolását látom, nem bővítését-építését, de lehet, már úgy megromlott a szemem, hogy nem látok be azokba a titkos zugokba, ahol dübörög a jólétet biztosító termelés. Ám nem tilthatja meg senki az aggódást, amikor naponta látom a tíz évvel ezelőttihez hasonlító banki hitelnyomulást.
Bocsánat, azért van egy kis változás: most haza sem kell menni a kérés benyújtása és az összeg felvétele között, mert állítólag a kijáratnál várja az „okos” klienst a tetemes pénzcsomag. Nem szeretnék tékozló észosztónak a szerepében tetszelegni, úgyhogy halkan mondom: a nyomulás után következő böjt alatt már késő lesz a siránkozás. Kár volna egy újabb kárért!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!