JEGYZET – Jogi végzettségéhez és közjogi méltóságához képest a miniszterelnök, enyhén szólva, jó nagy furcsaságot mondott.
2014. augusztus 26., 19:422014. augusztus 26., 19:42
Helyesebben: úgy szólta el magát, ahogy a legdilettánsabbak sem mindig teszik. A nézettségi mutató mintájára ideje volna már bevezetni a megunás hatásfokmérőjét is, hogy az utóbbi napokban állandóan fennforgó, önmagát agyonfényező hírtévé valamiben igazán leg-leggé válhasson. Igen, most én is a tíz esztendőre elítélt és azonnali hatállyal hűvösre tett médiamogulra célzok, akinek peréről a folyamatosan csácsogó, beszédkényszeres kis riportercsukák a miniszterelnököt is megkérdezték.
És ekkor ütött be a megabaki: a néhai gyakorló ügyész nem arról beszélt, hogy állítólag egyes bizonyítékokat figyelembe se vettek azok, akiknek ez volna a dolguk, másokat túlságosan átlátszóan átpolitizáltak, tehát nem egy magát jogállamnak tartó ország jogász miniszterelnökeként, hanem a Caragiale-darabok jellegzetes félművelt külvárosi aranyifjaihoz hasonlóan arról elmélkedett, hogy az egyetlen CNN-nel társult hírcsatorna alapítóját nem lehet csak úgy, ni egyszerűen bevarrni.
Mit fog ehhez szólni a CNN és a magára valamit is adó világ?! Mert ez a fontos! A világ meg a CNN! Nem a hamisítatlan rendőrállami húzások! Egyébként sem vagyok olyan biztos abban, hogy a CNN tudja, kiről-miről is van szó. Félő, hogy ez a társultság inkább dörgölőzést jelent, vagy olyasféle távoli rokonságot, ami az újlatin népek közt dívik: egyesek a rokonságot tartják, mások a távolságot.
De visszatérve a miniszterelnökhöz: ezúttal ismét a többosztatú személyiségéről tanúskodott ugyanúgy, mint amikor egy kérdéses törvénnyel kapcsolatban azt mondta: kormányfőként aláírta, mint képviselő ellene szavazott. Ilyen esetekben van aztán nekem külön örömre alkalmam, és kellőképpen örvendezem is anyanyelvünk gazdagsága mián. Mert az általunk többé-kevésbé ismert nyelvekben az egyéni vélemények éles kiszögelléseit lekerekítendő általában egy kifejezést használnak: nézőpont kérdése.
A mi nyelvünkben viszont kapásból négy hasonló találat is van: szempont, nézőpont, látószög, egyéni meglátás. Most sajnálhatja igazán a fenti úriember, hogy nem beszél magyarul: milyen jól mondogathatná, hogy a nézőpontja nem egyezik a látószögével, egyéni meglátásait pedig nem mindig lehet szempontnak nevezni. Egyszóval Hofit idézve: Látja? Nem látja? Na, látja!
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!