Mint a hazai közélet máig élő annyi balkáni sunyiságát, a névtelenség mögé rejtőzést is csodásan kifigurázta százhuszonvalahány éve Caragiale, épp a nemsokára nyíltan is gőzerővel beinduló választási kampány korabeli elődjét pellengérre tevő darabjában, Az elveszett levélben.
2016. szeptember 18., 20:202016. szeptember 18., 20:20
Érdekes, mit sem változott a gerinctelen, korrupt, felfelé nyaló, lefelé rúgó emberek hada, holott ha a technika robbanásszerű változását nem is vennénk figyelembe, az időközben lezajlott két világháborút és többszöri főhatalomváltást igazán nem seperhetjük félre. Az emberi természet viszont csak ritkán és nagyon lassan alakulgat, már ha egyáltalán lehet változásról beszélni.
Vannak olyan vidékek, ahol lehet, de a Dâmboviţa vize a jelek szerint nem képes a jó irányú alakulást segíteni. Vagyis ugyanaz megy most is, mint a zseniális drámaíró kocsmájában annak idején: a pitiáner kis szélkakasok „legbátrabb” lépése, hogy küldenek egy feljelentőlevelet, „névtelenül aláírva”, ahogy ők mondták.
S hogy mégse legyünk olyan igazságtalanok a mai ügyeskedőkkel, valljuk be, hogy valamicskét csak ment előre a világ: most már arctalanságot játszanak a magukat okosnak tartó nagyfiúk. Például a képüket hullamaszkká alakító moldáv trubadúrok, akiket odáig sodort gerinces bátorságuk, hogy Moszkvában nemcsak oroszul, de románul is elzengték rigmusaikat, majd ellentmondást nem tűrve kijelentették, hogy ez nem moldáv, hanem román nyelv.
A Pruton inneni honkeblek azonnal elkezdtek dübörögni és ujjongani: végre valakik a félelmetes nagy medve torkában is kimondták, amit a volt államelnök csippentett fel, de már más levitézlettek is kapkodnak a konc után: a jelenlegi határfolyó két oldalának egybe kell forrnia. Az orosz medve sem volt rest, mordult egyet, és szemfüles újdondászok – a technika vívmányainak segítségével – kiderítették, milyen arcok is vannak a pingált halálfej mögött.
Lett nagy hazafiúi felhorkanás, hisz ezzel a „tisztára” mosással mintha az igazi halálba küldenék a derék, bátor honfiúkat. Igaz, egyelőre vígan élnek, és a sok hűhó is hamar elcsitult, de a hamu alatt izzik az egyesülési vágy parazsa. Várom, mi lesz az újabb találmány, hisz a névtelenségtől már eljutottak az arctalanságig, következik a test nélküli lángoló kebel, amit éjjelente szellemalakok dobnak majd be, közben jelöltjeik nevét susogva?! Hátha ugyanúgy elhiszik „égi” küldetésüket, mint a névtelen arctalanokét, és voksukkal diadalmasan repítik őket bársonyszékbe, ügyködjenek ott az egyesülésen!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!