VEZÉRCIKK – Arra, hogy mit hagyott örökségül a szakértői kabinetre a szociáldemokrata párti (PSD) többségű kormány, nincsenek pontos kimutatások, de nem kell szárnyaló fantázia ahhoz, hogy elképzeljük.
2016. április 17., 19:422016. április 17., 19:42
Vegyük például a közalkalmazottak egységes bérezését célzó törvénytervezet körül kialakult botrányt. Ha csak az elmúlt fél évet vesszük górcső alá, akkor is rögtön kiderül, hogy közel sem volt minden rendben.
Sokadik halasztás után a szociáldemokraták előbb tavaly szeptember elsejére, majd októberre ígérték a bérezési törvény tervezetét, hogy azt október 15-éig a parlament is elfogadhassa, és mielőbb hatályba léphessen. Mint tudjuk, semmi nem lett ebből. Ám távozásukkor még váltig állították, hogy a jogszabályjavaslat tokkal-vonóval kész van, és átadják azt a technokrata kormánynak.
Csakhogy a november közepén beiktatott szakértői kabinet illetékeseinek egyáltalán nem tetszettek a PSD-s elképzelések, így egy új tervezetet ígértek záros határidőn belül. Menet közben viszont rádöbbentek, a jelenlegi költségvetési keretek között nem lehet egyik napról a másikra rendezni a közszféra bérrendszerében fennálló egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat.
Ezért rukkoltak elő azzal a verzióval, hogy idénre és jövőre sürgősségi kormányrendelettel rendezik a kérdést, apránként próbálva meg felszámolni a problémákat, amenynyire az amúgy is maximálisan megterhelt költségvetés azt engedi. Ezt a bérezési törvény előszobájaként képzelték el, a jogszabály pedig 2018-tól fejtette volna ki a hatását.
A szakszervezeteknek viszont nagyon nem tetszett a kormány terve, mindenki azonnali és minél nagyobb arányú fizetésemelést követelt magának, s azzal kezdtek el fenyegetőzni, hogy ellenkező esetben beszünteti a munkát. A szakszervezetek tempóját ismerjük, igazából senkit sem lepett meg, hogy nem borulnak a kormány nyakába az apró lépések politikája hallatán.
Az viszont felettébb meglepő volt, hogy Cioloşék úgy viselkedtek, mintha nem szakértői, hanem politikai kormány lennének, és választási évben inkább visszavonják a rendelet tervezetét, nehogy voksokat veszítsenek.
Pedig tényleg el akartuk hinni, hogy lehet más a választási év.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!