JEGYZET – A véghajrában zúdultak a távozó felkentek vagyonával kapcsolatos hírek: attól függően, hogy a fennhangon magukat függetlenként hirdető tévéállomások melyik szekértábornak kötelezték el nyakig magukat, az ellentáborból halászgatták az elrettentő példákat.
2016. december 11., 19:482016. december 11., 19:48
Röpködtek az eurómilliók, elemezgették, ki honnan és kinek tovább, meg hasonlók. Nem azért teszem szóvá, mert sajnálom a hírszerkesztőket a vérverejtékes infógyűjtésért, ugyanis a közéletet egy kicsit is figyelők közül majdnem mindenki tudja: egyik csapat sem jobb a Deákné vásznánál, vagy, hogy elkerüljem a személyeskedést meg a Deáknékkal a hosszas pereskedést, inkább maradok az egyik kutya, másik ebnél. Különben sem szokásom – még jelképesen sem – mások zsebében turkálni, illetve bankszámlájuk felől kérdezősködni, mivel elvem, hogy a pénz nem életcél, hanem az élhetőség eszköze. Végső soron elfogadom, ha valakinek folyton csak a ropogós bankók körül forog az agya, az ő baja, de a vágyálmainak beteljesítése ne az adófizetők kárára történjék.
Holott épp itt a hiba: nemcsak hogy így történik, de a kampányszerű számolgatásokat szinte soha nem követi az igazi elszámoltatás. Ugyancsak propagandacélból, egyik-másik kevésbé ügyes, vagy a kezdő játékosságig sosem, legföljebb a kispadig eljutónak eszébe jut olyan törvényről beszélni, ami igenis elszámoltatná, sőt visszaszerezné a közpénzek lefölözéséből vagy egyszerű zsebre vágásából, csúszó- és mászópénzekből kerekített bankszámlákról az összegeket.
De a törvény emlegetése hamar elhal, vagy mert vége a kampánynak, vagy mert kegyesen az illetőt is beveszik a nagy csapatba, és minden megy szépen tovább a maga útján. A véghajrában a kölcsön adott milliók voltak terítéken, illetve az agyalás, honnan is sikerül egy „egyszerű” képviselőnek vagy szenátornak ennyi pénzt csak úgy kölcsönadnia. Szegények, már majdnem megkönnyeztem az országocskáért és népecskéért robotolókat, amikor felötlött, hogy érdekes mód a saját egekbe szökő jövedelmük, nyugdíjuk, a napidíj, az útiköltség és mit tudom én, még mi minden megszavazásakor csodák csodája mindig, mint a szorgalmas méhecskék a napi munka után a kaptárba, úgy sorjáztak be a terembe a nekik „járókat” megszavazni. És ilyen alkalmakkor – újabb csoda! – nem gyalázták egymást, de nyájas udvariassággal tettek eleget az etikett szabályainak: nehogy már ilyen apróságon bukjon el „a jól megérdemelt” jövedelemnövelés, és ne lehessen mit számolgatnia!
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
szóljon hozzá!