VEZÉRCIKK – A dohányzásellenes törvény kapcsán zajló mizériánál jobb nem is igazán kell annak szemléltetésére, miként születnek Romániában a törvények, általában mennyire tisztelik őket, illetve hogy a kivételezett helyzetben lévők mennyire igyekeznek megtenni mindent annak érdekében, hogy kicselezhessék a „kellemetlen” jogszabályokat.
2016. március 31., 20:002016. március 31., 20:00
Elöljáróban leszögezném: nemdohányosként sem tartom szerencsésnek a jelenleg hatályos törvényt, amely retardált kisgyereknek tekinti a polgárokat, akik fölött az államnak kell gondoskodni. Az azonban szánalmas, hogy alig néhány héttel a hatályba lépését követően ugyanaz a parlament, amely megszavazta, most nekiállt módosítani. Merthogy elsőre is be lehetett volna iktatni azon kitételeket, miszerint a vendéglátóipari egységek teraszain szabad dohányozni, mint ahogy azt is, hogy külön dohányzóhelyiségek is kialakíthatók.
Mindez újabb példája annak, hogy Romániában mit gondolnak a Nyugathoz való felzárkózásról: úgy vélik, ha a formai elemeket átveszik – lásd a dohányzás tiltása a vendéglátóipari egységekben –, attól máris nyugatiassá válik maga az ország is. Ehelyett az a tragikomikus helyzet áll elő, hogy amint megtapasztalják a „nyugatias” törvények hátulütőit, vagy azonnal megkeresik a kiskapukat – mint a parlamentben szélsebesen létrehozott dohányzó teraszok –, vagy gyorsan úgy módosítják őket, hogy – Caragialét idézve – úgy valósuljon meg a reform, hogy közben érdemben semmi se változzon.
Kicsit olyan ez a hozzáállás, mint a Románia számára kellemetlen, a magyar közösség jogainak szavatolását kimondó nemzetközi egyezmények esetén. Bár kisebbségbarátságát demonstrálandó Bukarest ratifikálta őket, a bennük foglalt kötelezettségek gyakorlatba ültetését elszabotálja.
Persze, tudjuk, választási év van: a módosítás nem csupán a dohányzó honatyák jó közérzetét szolgálja, a jogszabály felpuhításával abban reménykednek, hogy a dohányzó választópolgárok voksait is megszerzik. Aztán majd minden szép lesz: a kocsmákban ismét lesz dohányzó helyiség, sőt dohányosklubok is alakulhatnak.
Csak a törvényhozás égette le ismét saját magát, illetve erodálta tovább a törvényekbe vetett bizalmat.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!