JEGYZET – A csíksomlyói búcsún elhangzott prédikáció kapcsán megint csak sikerült ledobni az „n-bombát”, pedig azt hittem, már sikerült túllépni azon, hogy a nácizmus árnyékát lássuk előrevetülni csak azért, mert valaki bizonyos, neki nem tetsző kifejezéseket használ.
2016. május 21., 21:172016. május 21., 21:17
Most azért sikerült a lappangó nácizmus veszélye miatt aggódni egy sort, mert a prédikációban elhangzott: az erdélyi magyar közösségnek be kell töltenie az életterét. Nos tény, hogy anno Hitler a Lebensraum, azaz az élettérelmélet alapján akarta leigázni a Szovjetuniót. Úgyhogy miután a búcsú után megszületett az életteres kijelentést ostorozó Erdély über alles című publicisztika, amelynek szerzője egyébként jó tollú író, tehetséges újságíró, publicista, mindemellett még azt is megkockáztatnám, hogy a barátom (remélhetőleg ezt ő is így gondolja), sürgősen elolvastam a prédikáció szövegét.
Csintalan László csíkdelnei plébános a következőképpen fogalmazott: „Ne maradjon beszegezett ház, gyerek nélküli iskola, megfogyatkozó falu és város, megfogyatkozott ország és szülőföld. Be kell töltenünk életterünket.” Vagyis nincs ebben egy szó sem arról, hogy le kellene rohannunk román szomszédainkat. Egyszerűen csak a konzervatív oldal azon elvét ismétli, miszerint jó és kívánatos lenne, ha a magyar nemzet nem fogyatkozna, hanem szaporodna, és megtartaná állásait.
Ezt lehet vitatni, de ennek kapcsán az élettér kifejezésen rugózni, felidézve annak minden lehetséges negatív konnotációját, miközben a szónoknak az elhangzottak alapján semmi ilyen szándéka nem volt, nem szép dolog. Olyan ez, mint az Árpádsávos zászló: attól, hogy a történelem egy bizonyos korszakában néhány fanatikus őrült megpróbálta kisajátítani, még történelmi zászló marad, amely a címerben is szerepel. Ahogy maga a zászló nem bűnös, hanem az a lényeg, milyen közegben és milyen jelszavakkal használják, úgy az élettér kifejezés használata sem önmagában ördögtől való.
Persze – ha másért nem, a kekeckedő, barna esőt vizionáló reakció elkerülése végett – lehet, hogy szerencsésebb lett volna más kifejezést használni. De az is tény, hogy egy bizonyos kifejezés használata miatt egy beszédhez az eredetileg szándékolttól teljesen eltérő jelentést társítani, és náci veszélyt vizionálni, olyan tizenöt éve volt igazán divat, főleg a magyarországi közbeszédben. És már akkor is ciki volt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!