JEGYZET – Valahányszor a szocdem párt jelenlegi elnökvezére a nyilvánosság elé áll, mindig Örkény István zseniális művének, a Tótéknak főszereplője, az Őrnagy jut eszembe: látszólag ártatlan, könnyen érthető mondókáját úgy adja elő, hogy egy pillanatig sem gondol arra, árthat-e ezzel másoknak.
2016. július 10., 19:152016. július 10., 19:15
A partizánharcok következtében elrongyolódott idegrendszerének egyetlen gyógymódját az Őrnagy a dobozhajtogatásban találja meg, a Tót család minden éjszakáját betöltő, állandó, kényszeres dobozolás. Amikor pedig néhány nap múlva már idegállapotának javulása is látszani kezd, gyermeki derűvel jelenti ki, hogy a dobozolás azért a legjobb dolog a világon, mert együtt vannak, mozog a kezük, telik az idő.
Az Őrnaggyal szemben viszont Liviu Dragnea szónoklatai nem a kéz, hanem a folytonos szájmozgásra fókuszálnak. Talán benne ilyen kép körvonalazódott a Telorman megyét (is) mosó Duna partján, hogy az igazi politikus-államférfinek mindig van mondandója az alattvalókhoz. Gondoskodik arról, hogy mindig járjon a szája, és teljék az idő a beszéddel. Egyik legutóbbi orációját majdnem végignevettem, mivel épp azt adta elő, szigorú, felelősségtudattal teli tekintetét engedékeny mosolykával enyhítve, hogy mégiscsak jobb, ha legközelebb a megyei tanácsok elnökeit nem zárt körű mutyiban, hanem a nép széles körű bevonásával választjuk majd meg. Tehát sürgető feladat a választási törvény ilyen irányú helyreigazítása.
Mondta ezt most, de majd csak négy esztendő múltán lesz újra esedékes, jelenleg ugyanis a parlamenti választásokra koncentrál a politika szelével meglegyintett minden emberfia. És a visszatérő nagy lehetőségre, a helyrekozmetikázott listás voksolásra. Nem hiszem, hogy sokan volnának széles e hazában, akik pontosan nyomon követnék és nyilvántartanák a különböző választási törvénymódosításokat, nem is érdemes, mert ezek tiszavirág-életű intézkedések, de az biztos, hogy amikor a név szerinti voksot emelték trónra, a legdagályosabb szavakkal adták elő az igazi demokrácia, átláthatóság és hasonlók beköszöntését. Örömmel fogadták az akkor még más pártelnököt szolgáló szocdemek is csakúgy, mint a mostani szónoklatot. Akkor sem, most sem mondott ellent senki. Elég volt látni, hogy főnöküknek mozog a szája, telik az idő, minek akadékoskodni?!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!