VEZÉRCIKK – Munkája, megélhetése és karrierje építésének rabja sok romániai szülő, akinek egyre ritkábban adatik meg, hogy minőségi időt tölthessen gyerekével.
2016. május 18., 19:542016. május 18., 19:54
A tendencia nem új keletű, és Európa-szerte érzékenyen érinti sok millió gyerek lelki fejlődését, hiszen már az óvodáskorúak mindennapjait is gyakran az jellemzi, hogy csupán egy-két órányi időt tölthetnek szüleikkel. A 21. század társadalmi berendezkedése, fénysebességűre gyorsított életritmusa nem teszi lehetővé, hogy a felnőtt következetesen végigkísérhesse gyereke hétköznapjait, így marad a hosszú iskola- és óvodaprogram, valamint a nem ritkán több mint nyolcórás munkaidő után otthon összefutó kimerült szülő és elfáradt gyerek röpke találkozása.
Jogos és fontos, hogy erre törvény hívja fel a figyelmet, amely munkaszüneti nappá nyilvánítaná a szülők számára június elsejét, a gyermeknapot. A napi tapasztalatot statisztikák, felmérések is alátámasztják. Elszomorító, hogy a hazai szülők 40 százaléka állítja, könnyebben tud munkaebédet, mint gyermekével szabadidős tevékenységet megszervezni, 23 százalékuk pedig gyakrabban kommunikál gyermekével telefonon, virtuálisan, mint személyesen. Holott a szülői jelenlét, odafigyelés semmilyen életkorban nem pótolható, az egy-két évesnek éppúgy szüksége van rá, mint a 18 évesnek, persze másképpen.
És nyilvánvaló, hogy nem pótolható az édesanya jelenléte, még (jó esetben elhivatott, lelkes) pedagógusok jelenlétével sem. Pedig erről (is) szól egy, a „gyermeknap mint munkaszüneti nap” üzenetének némiképp ellentmondó, a képviselőház által hallgatólagosan elfogadott törvénytervezet, amelynek értelmében minden 15 ezer lakos számára legalább egy bölcsődét kellene létrehozniuk az önkormányzatoknak. Így arra ösztönöznék az édesanyákat, térjenek vissza mihamarabb a munka mezejére, akár egyéves gyereküket is hagyhassák bölcsődében – amire nyilván szükség van, sok család esetében jelent hiánypótló megoldást.
Viszont valahol elkeserítő, hogy már a tipegőkorú is jórészt családja nélkül tölti majd mindennapjait, és az édesanya a gyerek születése után egy évvel munkába áll. Hiszen így nemcsak a szülő, hanem a gyerek is idejekorán bekerül az egyre gyorsabban forgó mókuskerékbe.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!