VEZÉRCIKK – Újabb észak-erdélyi településen váltott ki lakossági felháborodást és ellenállást egy menekülttábor létrehozásának terve.
2016. január 27., 19:532016. január 27., 19:53
Habár román politikusok és véleményformálók részéről hallottunk már olyan javaslatot, miszerint a Romániának kiosztandó migránsokat a Székelyföldön kellene elhelyezni, tegyük most zárójelbe, és ne feltételezzünk szándékosságot abban, hogy Tasnádhoz hasonlóan Erdőd is egy magyarok által jelentős számban lakott régióban fekszik. Vesézzük inkább ki azt, miként kezelték/kezelik általában a migránskérdést a román hatóságok!
A termálstrandjáról is nevezetes Tasnádon Petre Tobă belügyminiszter decemberi bejelentése alapján értesült a lakosság, hogy menekülttábor létesül a magyar–román határ közelében fekvő városban, ráadásul a fürdő közvetlen közelében. A belügyi tárca még a települési önkormányzattal sem egyeztetett a tervről, holott ilyen horderejű ügyben az a legkevesebb, hogy előzetesen konzultálnak a helyiekkel.
Az erdődiek nemrég egy munkaerő-toborzó révén szereztek tudomást a befogadóállomás létesítéséről, amikor kiderült: nem öregotthonba keresnek személyzetet, hanem menekülttáborba biztonsági őröket. A kisváros polgármestere – akit ugyanúgy kész tények elé állítottak, mint tasnádi kollégáját – a tájékoztatás hiányán túlmenően azt is képtelen felfogni, miként kapott rövid idő alatt belügyminiszteri jóváhagyást a célra az amúgy hátrányos helyzetű és árva gyerekeket felkaroló civil szervezet, amikor az önkormányzatnak általában éveket kell várnia kormányzati engedélyre egy-egy projektjéhez.
A nyugat-európai országokban migránsok által elkövetett bűncselekmények kiváltotta közhangulat ismeretében valóban érthetetlen, miként gondolhatták azt kormányzati illetékesek, hogy bármelyik romániai településen tárt karokkal fogadnák a menekülteket, ráadásul úgy, hogy ki sem kérik a véleményüket. És nem igaz, hogy nem számítottak ellenállásra, hiszen már egy december elején közzétett felmérés is arról árulkodik, hogy a román állampolgárok több mint 80 százaléka ellenzi közel-keleti és afrikai migránsoknak az országban való letelepedését.
Ráadásul a román hatóságok tanulhattak volna a német rendőrség hibájából is, amely napokig próbálta eltusolni a szilveszter éjjelén bevándorlók tömege által Kölnben elkövetett zaklatási eseteket. A tekintetben még érthető lenne a hatósági viszonyulás, hogy miközben Románia hivatalosan ellenzi a kötelező kvótát, a bevándorlók „matematikai képlet” alapján történő szétosztását, gyakorlatilag fejet hajt a Brüsszelből érkező ukáznak, és máris készíti elő a terepet a migránsoknak.
Az viszont teljesen elhibázott stratégia, hogy mindez suttyomban, az érintett lakosság tudta nélkül történik, holott Dacian Cioloş kormányfő épp a napokban ismerte el: egyes nyugat- és dél-európai országokkal ellentétben Romániában nincs meg a hagyománya a nem európai bevándorlók befogadásának. És akkor csodálkozunk, hogy sokan – nemrég például a Hargita megyei Homoródfürdőn – már ott is migránsokat vélnek látni, ahol egyáltalán nincsenek?
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!