VEZÉRCIKK – Két legyet ütöttek egy csapásra a bukaresti törvényhozók, amikor áprilisban megszavazták az újságíróknak járó nyugdíj-kiegészítésről szóló, az államfő által a napokban kihirdetett törvénymódosítást.
2016. május 02., 19:422016. május 02., 19:42
Egyrészt kihúzták a parlamenti képviselőknek már megadott, a polgármesterek és megyei tanácselnökök esetében pedig tervezett speciális nyugdíjat kíméletlenül bíráló sajtó méregfogát, másrészt sikerült éket verniük a szakmát gyakorlók és az őket képviselő szervezetek közé. Nem véletlenül jegyezte meg a Cioloş-kormány szóvivője (maga is újságíró), hogy a romániai újságíró-társadalomnak ezek után nem sok erkölcsi alapja marad ekézni a honatyákat az extra juttatások miatt.
Mindebben csupán az a bökkenő, hogy a szakma nem kért magának ilyen kiváltságot. Bár a nyugdíj-kiegészítést kilobbizó Romániai Hivatásos Újságírók Szövetsége (UZP) az egyetlen, jogilag közhasznú sajtószervezet az országban (ergo az ötvenszázalékos pótlékra csak ennek tagjai jogosultak), az egyesület se nem reprezentatív, se nem tekintélyes szakmai berkekben. Vezetőségében és tagjai körében ráadásul hemzsegnek a hadsereg és a belügyminisztérium nyugalmazott vagy aktív tisztjei.
Ezzel magyarázható, miért karolta fel a kezdeményezést az „ezredesek pártjaként” emlegetett, Gabriel Oprea volt belügyminiszter alapította Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR), illetve miért rögzítették tételesen, hogy az újságíróknak járó pótlékra a katonai nyugdíjjal rendelkező „szakmabeliek” is jogosultak. Ettől a díszes társaságtól jobb nem elfogadni ajándékot.
Ettől függetlenül nem vitás, hogy az írókéhoz, képzőművészekéhez, színészekéhez hasonlóan az újságíróké is alkotói tevékenység, viszont pluszjuttatást már csak szakmai önbecsülésből sem illene követelnie a hazai újságíró-társadalomnak. Különösen nem most, amikor a politikai osztály gátlástalansága miatt a társadalomnak amúgy is kinyílik a bicska a zsebében a speciális nyugdíjak és egyéb kiváltságok hallatán. És különösen óvakodni kellene attól a politikai elittől elfogadni ezt a mérgezett almát, amelyik nyilvánvalóan saját megtépázott renoméja javítása, a demokrácia házőrző kutyájának megszelídítése érdekében igyekszik bevetni ezt az olcsó trükköt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!