Ha valaki két héttel ezelőtt azt mondja, hogy ezzel a mondattal kezdhetem a csoportkör lezárultának másnapján a vezércikket, valószínűleg figyelmeztettem volna, hogy legközelebb ne tartózkodjon hosszú ideig fedetlen fővel a napon, mert a napszúrás amellett, hogy ilyen hallucinációkat okoz, még egyéb, egészségre káros hatásokkal is jár.

És most mégis leírhatjuk: Dzsudzsákék veretlenül, öt pontot gyűjtve megnyerték az F csoportot.
Ráadásul úgy, hogy a portugálok elleni mérkőzésen, amelyről előre azt hittük, sorsdöntő lehet, Bernd Storck nyugodtan pihentethette a korábban sárga lapot kapott játékosokat, mivel a magyar továbbjutást már sikerült a meccs előtt bebiztosítani, így az összecsapás nem a magyarok, hanem a portugálok számára bírt óriási téttel.

És így sikerült összehozni az Európa-bajnokság eddigi legszebb, leglátványosabb, gólokban leggazdagabb meccsét. Amelyen a magyar nemzeti tizenegy – már csak a biztos továbbjutás miatt is – nyugodtan, felszabadultan, mindazonáltal profin és látványosan játszott. Egy percig sem játszott alárendelt szerepet, és bár az természetesen látszott, hogy a portugál csapatban igazi klasszisok játszanak, Gera, Dzsudzsák és társaik ismét bebizonyították: nem volt véletlen a norvégok elleni kettős győzelem a pótselejtezőn, illetve az eddigi álomszerű Eb-szereplés.

Látszik, hogy a magyar válogatottat sikerült teljesen rendbe tenni fejben, szó sincs kishitűségről, arról, hogy a meccs végére kiengednének – végig hajtanak, és amit tudnak, azt kiadják magukból. Illetve, ha szükséges, akkor még többet is.

A gólörömök pedig azt is megmutatták, hogy sikerült igazi, egységes csapattá kovácsolni a fiúkat.
Akiknek a sikere a nemzetet is még jobban összekovácsolja: a bordeaux-i vagy a lyoni stadionban és utcákon, a budapesti Nagykörúton vagy a nagyváradi Szent László téren meccsről meccsre egyre többen szurkolnak a csapatnak, amelyet – ahogy azt Dzsudzsák Balázs többször is nyilatkozta – ezzel a tizenötmillió boldog, és a magyar csapat sikerei nyomán nem csupán a meccsek idején, hanem a hétköznapokban is egyre lelkesebb és büszkébb támogatóval nagyon, de nagyon nehéz legyőzni.
Ünnep, az Eb utáni időszakra is pluszenergiát adó fieszta ez most a magyarok számára, Kárpát-medence- és világszerte, füg­get­le­nül attól, mi lesz a belgák elleni nyolcad­döntőbeli mérkőzés eredménye.

A magyar válogatott, a magyar foci és a nemzet számára most olyan korszak jött el, amely remélhetőleg a szép Eb-szereplés után eredményes vb-selejtezős szereplést is hoz, és mindenkiben csökkenti valamelyest a kishitűséget, a csüggedést, a bizonytalanságot.

A futball ugyanis képes erre – ha szépen játsszák. Márpedig a magyarok most ismét szépen játsszák.