JEGYZET – Elképesztő, mennyire képes mindenfajta haszontalan, új őrület a hatalmába keríteni az emberiség csordaszellemet levetkőzni képtelen részét.
2016. július 24., 09:282016. július 24., 09:28
Most éppen egy bugyuta, okostelefonra letölthető játék csinál zombit a világ több tíz, sőt talán százmilliónyi polgárából. A Pokémon Go című förmedvényről van szó, amelyben az embernek ostoba kinézetű, debil kis szörnyecskéket kell összegyűjtenie, virtuálisan edzenie és keltetnie, majd más „Pokémon-trénerekkel” összecsapva harcba küldenie őket.
A játék lényege mindazonáltal az, hogy mindez nem végezhető el a kanapén vagy a romkocsma asztalánál ülve: a begyűjthető Pokémonokat, illetve az odacsalogatásukhoz, tartásukhoz és edzésükhöz szükséges eszközöket a települések virtuális térképén oly módon helyezték el, hogy az ember csak úgy szedheti össze őket, ha valóban útra kel, és elgyalogol a megjelölt helyszínre. Ennek nyomán az Egyesült Államokban röhejes jelenetek játszódtak le: telefonjuk képernyőjét bámulva emberek százai indultak útnak ugyanazon úti célok felé, begyűjtendő egy-egy ritka Pokémont. Közben estek-keltek, de volt olyan elmés rablóbanda, amely a megjelölt helyszínek közelében várakozva csapott le, és vette el a drága okostelefonokat az önmagukról megfeledkezett Pokémon-vadászoktól.
Jómagam minden ilyen manipulatív, tömeghisztériát gerjesztő jelenségtől ódzkodom. Így természetesen kizárólag a kritikai szellem, a szellemileg felsőbbrendű emberben a világ jelenségeivel kapcsolatosan szükséges reflexív attitűd miatt töltöttem le az ostoba kis játékot. És egyértelmű: csupán a játék primitívsége az oka, hogy diszkréten káromkodva nyugtáztam, amikor csak jelentős erőfeszítés révén, többszöri próbálkozás után sikerült befognom a nappalim dohányzóasztalán megjelenő első szörnyecskét.
Bizonyára az is világos mindenki számára, hogy csupán a nyugati civilizációban szocializálódott kultúrember felfedezni vágyása és kísérletező kedve késztetett arra, hogy az elmúlt héten minden nap a lapzártát tűkön ülve várva vágjak neki a városnak, hogy kívülről gyakorló szociopatának tűnve, végig a telefonom képernyőjét bámulva új felszereléseket gyűjtsek a környéken található Pokéstopokban, illetve Pokémonokra vadásszak. Az is evidencia, hogy mindez természetesen csakis az antik görög kalokagathia szellemében történik, amelynek értelmében nem csupán az elmét, hanem a testet is pallérozni kell, márpedig a kiadós esti séták ez utóbbira kimondottan alkalmasak. Mert nehogy már azt higgye valaki, hogy egy ilyen butácska, egyszerű kis játék csak úgy be tud szippantani egy olyan cinikus, egészséges iróniával és kritikai attitűddel megártott, felnőtt embert, mint jómagam.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!