JEGYZET – Már nagyon türelmetlenek a fiúk, nehezen bírják a hátralévő két hónapnál valamivel több időt, úgy érzik, ég a talpuk alatt a talaj, jobbnál jobb ötleteik vannak.
2016. október 02., 19:192016. október 02., 19:19
De amíg nem látják magukat újabb négy évre bebiztosítva, addig nem akarják hebehurgya módon elszúrni, viszont unatkozni sem szeretnek, azért kezdtek bele egy tüzes legényes körtáncba. És ropják kegyetlenül, versenyezve, ki bírja tovább. Oprea dőlt ki legelőbb, ő tudja, miért unta meg a bokázást, de végeredményben az ő dolga, csináljon, amit akar.
Ponta is épp azt csinálta – az ő esetében viszont furcsa, hogy annyira be is jött neki. Aki ugyanis rendőri felügyelet alatt áll, és hetente kétszer alá kell írnia a jelenléti ívet, az tulajdonképpen nem üzenhetné meg a karhatalmi szerveknek, hogy sürgős politikai intéznivalója akadt külföldön, majd ha hazatér, jelentkezik. Az örüljön, hogy ízlik az ebéd, ne szaladgáljon a világ ki tudja melyik részébe. Arról nem beszélve, hogy semmi funkciója, egyszerű (??!!) képviselő, akinek nem kellene világmegváltó ügyei legyenek. De a rendőrség rábólintott, ő pedig elhúzott. Sűrű homály fedi, hová, mert miniszterelnökként hol a floridai tengerparton süttette magát a nappal, hol a haverével dubajozott, hol Kínába ugrott el néhány szóra, esetleg a kaukázusi országok egyikébe, titokzatos utaknak tüntetve fel kiruccanásait. Talán csak Kínából jött haza a köznépre is tartozó ígéretekkel, ám a kínai milliárdok lufija is épp csak átrepült felettünk, boldogabb tájak felé.
És nem elég a Ponta folytonos anderseni mesélőkéje, most igazán váratlanul lemondott a legfőbb titoknok, MRU. Rögtön felröppentek a találgatások, hogy nem egyeznek az államelnökkel, netán külföldi érdekeket véd, és már éppen megindult volna a bulvársajtó összeesküvés-elméleteinek a zuhataga, amikor a hírszerzés csúcsszervével foglalkozó parlamenti bizottság vezetője bedobta: szó sincs ilyen-olyan óriási titkokról, egyszerűen beteg az igazgató, azért mondott le.
Szemfüles sajtósok próbálkoztak ugyan a betegszabadság kérdésével, de azt a választ kapták, hogy ez nem híresztelés, MRU személyesen hívta fel őt, és jelentette be a lemondását. Az erről szóló papírt viszont már nem volt képes személyesen leadni az elnöki hivatalban, annyira levette lábáról a kór, holott mások látni vélték az egyetemre bemenni. Egyelőre tehát ez a két titokzatos lépés köti le a figyelmet, de a liberálisok és a nacionalista új párt is biztosan forral valami akciót, hogy mire elkezdődik a hivatalos kampány, már készen álljon a közhangulat a csatához.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!