VEZÉRCIKK – Kísérleti nyulakként kezelik a romániai oktatási rendszer packázásainak kitett diáknemzedékeket a minisztériumi berkekben születő „sziporkázó” ötletek, magukat világmegváltónak feltüntető tervezetek.
2016. április 19., 19:392016. április 19., 19:39
Ezek a kezdeményezések időről időre újratervezik a jövőt: elképzelik az iskolát másképp, aztán megint másképp. Sötét labirintusban történő bolyongáshoz hasonlít, ami az egymást a bársonyszékben váltó tanügyi döntéshozók elképzeléseiből kirajzolódik, és ami legtöbbször kétélű és/vagy kedvezőtlen helyzetet teremtene a diák, pedagógus és szülő számára.
Az ügyeletes oktatási miniszter a minap újabb indítvánnyal állt elő: a diákoknak több időt kellene az iskolában tölteniük, és kevesebb házi feladatot kapniuk. Holott az évtizedek óta számtalan melléfogást felsorakoztató rendszer egyik legfeltűnőbb hibája, sokat kárhoztatott „működési elve” épp az, hogy túlzsúfolt tantervekkel és órarendekkel terheli a diákokat.
Vajon mi lenne a garancia arra, hogy az új ötlet nyomán valóban „teljesebb” emberekké válhatnak a felnövekvő nemzedék tagjai? Hiszen jelenleg az iskolában töltött (egy hetedikes esetében például napi 7 órányi!) idő után fáradt, kiégett, elkedvetlenített, kreatív tevékenységre már nem alkalmas kamaszok látnak hozzá a házi feladatok megoldásához. A miniszter ezt ellensúlyozandó úgy fogalmaz, hogy kevesebb házi feladatot kéne kapniuk a gyerekeknek, hogy maradjon idejük „őket kiteljesítő, másfajta tevékenységekre”. Hét-nyolc óra után ugyan mire marad energia? A miniszter azt is hozzáteszi, biztosítsanak meleg ételt a diákoknak az iskolában.
Megmosolyogtató az ötlet, ha arra gondolunk, hogy a tej-kifli program sem működik zökkenőmentesen, például többtucatnyi diák került kórházba az elmúlt hetekben–hónapokban iskolai menü fogyasztása miatt – pedig csupán egyszerűen kifliről és tejről volt szó. Akkor mi lenne a helyzet a napi meleg étellel a jelenlegi romániai viszonyok közepette? És mi lenne a pedagógusokkal? Még több időt kellene az iskola falai közt tölteniük, még többet dolgozniuk kevés bérükért?
Hétfőn például épp azért tüntettek Bukarestben, mert a kormány nem fogadta el a közszféra alkalmazottainak béremeléséről szóló törvénytervezetet, és kifogásolják, hogy a jelenlegi bérezés nem ösztönzi megfelelően őket, nem veszi figyelembe a teljesítményüket. Ez történik a tanügyben: légből kapott ötletek, kidolgozatlan tervek, általános elégedetlenség. A diák és pedagógus pedig kísérleti nyúl marad egy homályos tanügyi labirintus felszereletlen laboratóriumában. Ahol újabb meg újabb „iskola másként”-tervezetek szerint etetik, vizsgálják, ugráltatják, szabályozzák a jövőjét.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!