Szándékuk ellenére is az autonómia népszerűsítésének szolgálatába álltak a marosvásárhelyi hatóságok, amikor különféle ürügyekkel megpróbálták megakadályozni, hogy a hétfői székely szabadság napjára összegyűlt tömeg a város központján végigvonulva tegyen hitet az önrendelkezés elve mellett.
2014. március 10., 20:292014. március 10., 20:29
Hiszen azzal, hogy mondvacsinált érvekkel betiltották a vonulást, mind Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője, mind az általa befolyásolt Dorin Florea polgármester csak a dacot és elszántságot növelte a magyarokban.
A tiltás miatti botrány pedig csak még jobban ráirányította az ügyre a nyilvánosság figyelmét, miközben, ha nem akadékoskodnak, lehet, hogy a megmozdulás jóval kisebb érdeklődésre tarthatott volna számot. Így azonban a nap egyik legfontosabb eseményévé vált, már csak azért is, mert a szervezők jelezték: a tiltások ellenére a résztvevők, ha nem is az úttesten, de a járdán vonulva mégiscsak bemennek a belvárosba is, nem tűrik el, hogy kiszorítsák őket onnan a székely vértanúk emlékművéhez.
A főrendőr és a polgármester azzal próbálták a tiltást igazolni, hogy a tavalyi rendezvényen románellenes jelszavak is elhangzottak. Ami természetesen elfogadhatatlan, ám akkor nem panaszkodtak emiatt, másrészt pedig ezzel azt a hamis látszatot keltik, mintha a megmozdulás egésze románellenes lett volna. Azzal, hogy egy marginális csoport – amúgy a szervezők által is tűrhetetlennek nevezett – megnyilvánulását igyekeztek az egész rendezvény szellemiségével összemosni, egyértelműen a magyar autonómiaküzdelmet próbálták elhitelteleníteni, és szerették volna távol tartani az embereket a megmozdulástól.
Próbálkozásuk nem járt sikerrel, a nem túl szerencsés időpont ellenére is számos résztvevő állt ki az autonómia mellett. A megmozdulás hivatalos üzenete az önrendelkezés jogának követelése volt, aminek semmi köze a románellenességhez. És újfent megerősítette, hogy nálunk a botránykeltés, a provokációszámba menő nyilatkozatok és az etnikai feszültségek mesterséges gerjesztése mögött jórészt éppen azok állnak, akiknek amúgy választott vagy kinevezett hatósági illetékesként a jogegyenlőség és a békés egymás mellett élés biztosítása lenne a feladata.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!