JEGYZET – Hamarosan odajutunk, hogy a migránsokról csak jót/rosszat vagy semmit. A legújabb kori szólásnak a változata attól függne, hogy ki milyen nyelvű, pártállású, szem- és hajszínű hírközlő csatornákon evezget, keble miért dagad/hörög, és hasonlók.
2016. szeptember 07., 19:482016. szeptember 07., 19:48
Örülök, hogy egyelőre biztonságban érezhetem magam, mivel úgy hallottam, hogy ide a betévedtek sem kívánkoznak, hanem inkább sírva visszamennek a bizonytalanságba. Ellenérzéseim mégis vannak, amiket nem tudok, de nem is akarok elfojtani. Jártunkban-keltünkben ugyanis láttunk néhány olyan jelenetet, ami nagyon, de nagyon elszomorított.
A megalázó sorban állásokkal járó vízumkönyörgések megszűnte után az évtizedekig elérhetetlennek tűnő, de Ady verseivel az odakívánkozást csak egyre fokozó „ámulások szent városában”, Párizsban legelőször a Montmartre üzletsora döbbentett meg. A rengeteg, egymásnak folyton átkiabáló, édességet, kávét, cipőt-ruhát áruló olajbőrű boltos. És mindenütt a kivagyiságával kérkedő, utcát felseprő lebernyegben vonuló hölgyemény, körbevéve gyerekek seregével. Kivéve a St. Germain de Prés negyedet, igaz, hogy ott a híres Café de la Paix, ott élt Victor Hugo, Balzac, Delacroix – nem megyek vissza, maradjon meg a tíz évvel ezelőtti képem. És Ulm, az agyonbombázott város, Einstein szülőhelye, s a rengeteg újdonsült tömbházat belakó, a párizsiakhoz hasonlóan folyton kiabáló, zajongó, de hallatlanul öntudatos népség.
Úgy éreztem magam, mint amikor itthon megszállja a buszt vagy villamost két csilivili bő szoknyás és néhány gyerekük: hangjukkal azonnal megtelik a tér, és alig várom, hogy leszállhassak. A beözönlő migránsokkal kapcsolatos hír volt, hogy nagyon sokan megtagadják a nyilvántartásba vételt: irataik eleve alig vannak, ujjlenyomatot pedig nem hajlandóak adni. Néhány éve ezt fújta fel egy Brüsszelbe „tévedt”, de oda nem való honi képviselő, hogy milyen jogon akarják a hazai bő szoknyás, nagy bajszú, kalapos népséget „amprentálni”, hisz az sérti az emberi jogaikat.
Mihez? A törvénytelenségekhez, amit az ujjlenyomat alapján rögtön ki lehetne deríteni?! Szólhatna már valaki a be- és kitódulóknak, hogy épp ezzel árulják el igazi szándékaikat. S ha valahol befogadják őket, ne akarjanak ők lenni ott a janik! A London melletti Hanslow városkában épp ellenkező példát láttam: csak a férfiak turbánja volt első látásra furcsa, egyébként tökéletesen beleillettek a környezetbe. Látszott rajtuk az öröm, hogy ott élhetnek, és úgy, ahogy azt elvárják tőlük.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!