Sokan bíznak abban, hogy Klaus Johannis elnökként majd kevésbé konfliktuskereső lesz, mint elődje, ugyanakkor mégis oda tud majd hatni annak érdekében, hogy hatékonyabb legyen a korrupció megelőzésére, illetve felderítésére irányuló küzdelem. Na és persze németsége révén az ország nemzetközi presztízsét is növeli. Ez azonban még mindig nem elég. Valami továbbra is hiányzik ahhoz, hogy tökéletes legyen. Johannis ugyanis nem ortodox. Hanem evangélikus. Ez pedig Románia államfője részéről elfogadhatatlan.

Ezt nem én gondolom így, hanem egy mélyen vallásos költőként és bloggerként jellemzett úriember, bizonyos Marius Ianuş, aki olyannyira komoly hendikepnek tekinti Johannis evangélikus vallását, hogy már petíciót is indított annak érdekében, hogy átkeresztelkedjék a bizánci rítus szerinti egyház hívévé, mivelhogy ezt korábban Románia más idegen vezetői is elfogadták.

Érvelése lehengerlő: szerinte ellenkező esetben Johannis nevét nem említhetik majd meg az ortodox liturgiákon. Mit mondjunk: tényleg főben járó ügyről van szó. Nem is értjük, miért is nem szerepel az államfő jogait és kötelezettségeit felsoroló dokumentumokban, miszerint Románia élére csakis olyan személy kerülhet, akinek a neve megemlíthető az ortodox szertartásokon.

Azt is el bírjuk képzelni, hogy a szász politikus számára már eddig, Nagyszeben polgármestereként is rengeteg álmatlan éjszakát okozott, hogy egyetlen alkalommal sem hangzott el a neve az istentiszteleteken. De ha Románia államfője akar lenni, akkor idomulnia kell a szokásjoghoz, hiszen a hitbuzgó blogger szerint ő „idegen” attól függetlenül, hogy román állampolgárnak született.

Sőt mi tovább is mennénk az átkeresztelkedésnél. A családneve sem valami ortodox még akkor is, ha a hivatalos okmányaiban Iohannis szerepel a helyes Johannis helyett. Legyen Ionescu, azt könnyebben megjegyzik a románok, és sokkal otthonosabb is. És akkor már a Klausszal is kezdeni kell valamit, mert az sem eléggé neolatin-görögkeleti. Legyen mondjuk Claudiu, az mindjárt más.

És ha még emellett esetleg alkotmányos hatáskörét áthágva még a belpolitikai életbe is saját politikai preferenciái szerint avatkozik be, és a korrupció ellen sem küzd olyan elszántsággal, akkor már minden szempontból megfelel majd az oly nagyra értékelt bizánci szellemiségnek.