VEZÉRCIKK – Az EMNP eddigi választási szerepléseinek, valamint a romániai magyar politikai erőviszonyok ismeretében nem számít meglepetésnek az alakulat döntése, miszerint nem vesz részt önállóan a decemberi parlamenti megmérettetésen.
2016. október 09., 19:262016. október 09., 19:26
A párt már a négy évvel ezelőtti törvényhozási választáson sem váltotta be az RMDSZ-szel szembeni alternatíva megerősödésében bízók táborának reményeit, hiszen a képviselőházi és a szenátusi jelöltlistája még a szavazatok egy százalékát sem szerezte meg. És nem sikerült az áttörés az idei helyhatósági választáson sem, amelyen az öt évvel ezelőtt létrehozott alakulat nemhogy látványos „térhódítást” nem ért el az erdélyi önkormányzatokban, de addigi pozícióit is alig-alig tartotta meg.
Ekképpen még úgy is lehetetlen küldetés lett volna jelöltlistákkal nekivágni a decembernek, hogy az EMNP elmondhatja magáról: egyedül képvisel alternatívát az RMDSZ–MPP alkotta szövetséggel szemben az erdélyi magyar politikai palettán. Viszont a teljes távolmaradás mégiscsak presztízsveszteséget jelentett volna az alakulatnak, így a független jelöltek támogatása amolyan „részt veszek is, meg nem is” megoldás, amely a lehető legkisebb kockázatot hordozza az EMNP számára. Megadja ugyanis a pártnak azt a lehetőséget, hogy egy-egy független jelölt sikerét teljes mellszélességgel felvállalja, másrészt kudarc esetén mégsem az alakulat neve és jelképe kerül előtérbe.
A döntés tehát arról árulkodik, hogy az EMNP belátta: önállóan sem az ötszázalékos, sem az alternatív küszöböt nem képes átlépni. Bár ez a beismerés látszólag az RMDSZ-nek kedvez, a valóságban a szövetség helyzete lett nehezebb. Ha ugyanis az esetleges kudarcot, a bukaresti parlamentből való kiesést 2012-ben még ráfoghatta volna az EMNP által „elvett” szavazatokra, idén már kizárólag önmaga lesz a felelős a választási eredményéért. Ami csak az RMDSZ (megkopott, ciklusról ciklusra apadó) támogatottságán és tekintélyén, az MPP-vel kötött megállapodás (valamint az ezt övező torzsalkodások) lecsapódásán, valamint az erdélyi magyaroknak a politikától való egyre nagyobb elfordulásán, ennek hatásain múlik majd.
Vagyis a néppárt „félig indulásának” az RMDSZ számára is megvannak a következményei: már nem riogathat a parlamentből való kiesés veszélyével, és nem mutogathat ujjal a magyar politikai ellenfélre. Egyedül kell elvinnie a balhét.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!