VEZÉRCIKK – Bár nyilvánvalóan nem választható el a választási kampánytól az egészségügyi minisztérium által a napokban meghirdetett, a túlzott antibiotikum-fogyasztás ellen irányuló harc, üzenete természetesen megfontolandó.
2016. november 22., 18:592016. november 22., 18:59
Amint azt már jócskán megszokhattuk, rendszerint kampányidőszakban kerül előtérbe számos régóta megoldásra váró probléma, ilyenkor hirtelen sokkal égetőbbnek tüntetik fel a gondokat, mint máskor. Ebben a periódusban kiderül, hatványozottan akutak a bajok, kiküszöbölésük forgatókönyvét pedig lendületesen lebegtetik az illetékesek a szavazók előtt, úgy is mondhatnánk, húzogatják orruk előtt a mézesmadzago(ka)t.
Jó kérdés persze, hogy mi valósul majd meg a gyakorlatban a választások lejárta után. Ahogyan kérdés az is, miért főként a korteskedés hevében történik az például, hogy vehemensen felhívják az orvosok, betegek, gyógyszergyártók figyelmét, antibiotikumot csak akkor szabadna szedni/rendelni, amikor valóban szükség van rá, valamint hogyha az ember fölöslegesen szedi a gyógyszert, nem éri el a kívánt hatást, viszont azt kockáztatja, hogy a jövőben védtelenné válik a baktériumok ellen. Hiszen a mellékelt ábra szerint az emberek nemcsak kampányidőszakban szednek nyakló nélkül antibiotikumot: Románia az Európai Unióban második helyen áll az antibiotikum-fogyasztás tekintetében, ami azt jelenti, hogy naponta 600 000 lakos vesz be effajta gyógyszert.
Az egészségügyi tárca vezetője „rímelő\" párhuzamot vont a túlzott antibiotikum-fogyasztás és a választási kampány idején elhangzó hazugságok között, és kétség nem fér hozzá, igaza lehet. Mint mondta, az antibiotikumok általában megölik a baktériumokat, a kampányban pedig vége-hossza nincsen a hazudozásnak, viszont amiként a fölösleges antibiotikum-szedés miatt kialakul a rezisztencia, azonképpen a polgárok is immunissá válnak a politikusok hazugságaira. Tegyük viszont hozzá, hogy védtelenek is a kortesidőszakban elhangzó, sokszor pusztán ígéret szintjén maradó szólamok ellen. Éppúgy, mint olyankor, amikor választaniuk kell: beveszik-e az orvos által rendelt antibiotikumot, vagy számolnak a fertőzés esetleges szövődményeivel.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!