JEGYZET – Szomorú, hogy az egészségügy nem hajlandó gyógyulni. Hiába váltják egymást a miniszterek, röppennek fel újabbnál újabb ötletek, gyorsan szét is pukkannak a levegőben.
2017. február 28., 23:232017. február 28., 23:23
És marad minden a régiben. De ott tartunk, hogy azt mondjuk, bárcsak maradna! Hisz olyan mélységek felé zuhan, ami már a képzelet határait feszegeti. Ezúttal nem az időnként előkapott oltáshisztériára gondolok, a beadni vagy megóvni dilemmára, ami végső soron mindenki privát zónájának az ügye, hanem a sürgősségi sebészetre. Ezt nem a beteg dönti el, nem divatos beavatkozásokról van szó, hanem életmentésről.
Döbbenten hallottam, hogy az egyik legjobb nevű fővárosi kórházban felmerült: pénz hiányában a kora délután lejáró műszak után ne operáljanak, mert túlórát senkinek nem tudnak fizetni. A pénz nagyhatalom, ez kétségtelen, de vannak olyan műtétek, amiket nem lehet összecsapni, folyton az óramutatót figyelni, mikor ér el a műszak végét jelző pozícióra. És amikor eléri, odacsapni a műszereket, hogy vége. Nem, ilyen nincs, ilyen nem lehet, nem szabad lennie. Akinek még csak fel is merült hasonló az agyában (bocsánat, a koponyaüregében!), annak nincs mit keresnie az egészségügyben. Különösen nem döntéshozó állásban.
Az emberi élet mindannyiunk ügye, akinek nincs semmi baja, az sem maradhat közömbös. A törődés nem egyik-másik orvos vagy kórház ellen felpiszkálni néhány nagyszájút, akik orvosi műhibáról ordítoznak, aztán a jól megkavart cirkusz után gyorsan minden elhal. Azok pedig, akiktől négy éven át az egész ország sorsa függ, azon agyalnak, hogyan ússzák meg a piszkos pénzek eltulajdonítása miatt a börtönt, és sürgős zárkareformokat követelnek, megérdemelnék, hogy egy kórteremben töltsék le a büntetésüket, hátha eszükbe jutna az egészségünkkel is törődni, nemcsak a zsebük és bankszámláik dagasztásával! Készítettek arról kimutatásokat, hogy a ledarált huszonhét év alatt hány új iskolát és kórházat építettek állami költségvetésből? Hány orvost próbáltak meg itthon tartani vagy valamiképpen visszahívni? S ha esetleg vannak ilyen számok, a döntéshozók közül hányan érdeklődtek irántuk? Nem puszta kíváncsiságból, hanem jobbítási szándékkal.
Kényelmes ez az idült állapot, könnyen szolgál válaszul sok kérdésre: nincs pénz, az előzőeknek sem volt, majd egyszer talán lesz. Közben pedig rongyrázásra, fennhéjázásra mindig bőven akad. Mert a kapzsiság heveny betegség, azt sürgősen és gyorsan lehet és kell kezelni. Mindünk szégyenére!
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!