JEGYZET – Igaz, hogy más növények tövében, levele alatt vagy az árnyékában meghúzódó ibolyát nem lehet azonnal észrevenni, ám erős, jellegzetes illata „orránál fogva” elvezeti az őt keresőt a fellelhetőségi helyhez.
2017. február 05., 23:012017. február 05., 23:01
Ha növényekkel kapcsolatban nem képzavarnak minősülne, akkor azt mondanám: lám-lám, megjátssza a kis szerényt, de ez az erős illatozás valójában sunyiság. Így hát elengedem az ibolya minősítgetését, az ibolyaszindrómában szenvedő emberről viszont megmondom a véleményem. Nincs szüksége illatcselekre ahhoz a hatalmas tölgynek, bükknek, fenyőnek, jegenyének, hogy észrevegyék: elég csak kiállnia az út szélére, mindenki meg fogja látni.
A napokban, miközben az volt a közbeszéd egyik legtöbbet csépelt témája, hogy a belföldi hírszerző szolgálat emberei kivel, hogyan és miért járkáltak nyaralni a világ másik végén lévő egzotikus helyekre, minden pró és kontra érvet egyaránt a valahol, talán épp Thomas Morus Utópia szigetén bujkáló milliárdos videoüzenetének szavaiból fűzték össze, szóval ennek kapcsán jutott eszembe ez a sok mindenkit átverő ibolyasági attitűd. A tekervényes magyarázgatások során voltak olyan elemzők és értelmezők, akik gondolkodás nélkül felvetették: egyszerűen elő kell rángatni a titkosszolgákat, és a legnagyobb nyilvánosság előtt felelősségre vonni őket. Az érveik pedig aköré csoportosultak, hogy az USA-ban is meg lehet tenni ilyesmit.
Persze, biztosan lehet. Csakhogy a bolha meg az elefánt is, amikor átment a hídon, a bolha felhőtlen derűvel kérdezte: milyen erősen dübörgünk, ugye?! Na és a geopolitikai vezető szerep! Az is megér egy misét. Ha nem csalódom, először a nagy reményű Constantinescu elnök gondolta úgy, hogy lehetne regionális vezéregyéniség, talán a második mandátumára tervezte volna a feltörést, de végül nem szállt ringbe másodjára. Aztán Băsescu – a maga matrózkocsmai heherészésével többször is pedzette a témát, nagy terveket szövögetve a tengeri hatalomról. Most meg az épp egy kicsit elcsendesedő Dragnea pártelnök gondol talán nagyot azzal, hogy megemlítette: életveszélyes fenyegetéseket kap.
Nahát ez lesz az új divat?! Az áldozati felajánlkozás? Hisz az először miniszterelnöknek bedobott, de visszautasított hölgyemény is állítólag panaszkodott, hogy retteg a maga és a családja életéért a folytonos fenyegetések miatt, miniszterként és helyettes miniszterelnökként viszont látom, kutya baja. Az áldozati bárány rokona volna az ibolyának? Ha igen, ajánlom az átnevezést áldozati farkasra. Jobban illik!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!