JEGYZET – A szokásos kéretlenséggel tolakodott be a postaládámba egy reklámhirdetés: csak most, csak nekem, csak egyetlen napig olyan potom áron kapható a legújabb fejlesztésű okoskaróra, hogy kihagyni a legnagyobb butaság volna.
2016. október 11., 19:262016. október 11., 19:26
Oké, vállalom a butaságom: nemcsak hogy kihagytam, de a hirdetett potom áron való mélázás nélkül ki is töröltem a küldeményt. Hogyne, már csak ez hiányzik, hogy a karóra is okosabb legyen, és kényére-kedvére irányítsa az életemet!
Egy ideje kering a frászbukon az Einsteinnek tulajdonított, azokra az időkre vonatkozó gondolat, amikor a technikai eszközök rabigába hajtanak majd mindnyájunkat. Nem kételkedem a világ előrehaladását régóta meghatározó relativitást végre fehéren-feketén megfogalmazó tudós jövőbe látó képességében, emellett viszont nagymértékben irigylem is a zseniális Albertet. Merthogy nem kellett megérnie azt, hogy a maga pucér valóságában teljesül be a víziója. Ennyire hamar és ennyire hódító dominanciával! Mert ha nem csalódom, a ki tudja hányadik generációs okostelefonok számára már tulajdonképpen semmi sem lehetetlen. Az pedig, amilyen mértékben szervesen beépült a gyerekek életébe, nagyon gyorsan nagyfokú elbutuláshoz vezethet majd. Vagy mondjak inkább restséget a gondolkodásra, netán épp gondolkodáshiányt?
Nincs szándékomban senkit sértegetni, de már évekkel ezelőtt észrevettem, hogy félév végén, a kőkemény reál szakos osztályokban a telefonjukon babrálgatták a három-négy feleleti jegy összeadását, majd az osztást és a dolgozat jegyével közösen a végső átlag, a féléves érdemjegy kiszámítását. Többször szóvá tettem, hogy én, az ámolygó irodalmár fejben kiszámolom egy naplóoldal három tanulójának a jegyét addig, amíg ők a telón piszmognak. És persze megkérdeztem, miért nem számolnak fejben is, ők, a híres matek-infósok?! Kikérték maguknak, miért várom el, hogy fárasszák az agyukat, amikor csak be kell ütni, és kész az eredmény.
Nem akarnék versenybe szállni Einstein jövőlátásával, de megkockáztatok én is egy félelmetes víziót: nemsokára odajutunk, hogy ha a világ felé épp nyitó gyerkőc megkérdi valamelyik szülőjét, hány nap van egy héten, a gyors válasz elmarad. Ők már ugyanis az „okos” eszközök nemzedéke, s ha nincs egy régimódi nagyszülő a közelben, akkor kénytelenek lesznek kisimogatni nem is a telefon, hanem esetleg az okoskaróra lapján a választ. Vagy talán akkor már a távhalló toalettpapír a mosdóból azonnal bekiabálja majd a bűvös hetest?!
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!