Amelynek az előzmények ismeretében talán az a legnagyobb érdeme, hogy többé-kevésbé zavartalanul lezajlott, a kisebb-nagyobb szervezetlenség és malőrök ismeretében ugyanakkor nagy tételben nem mernénk fogadni arra, hogy a következő száz évben ismét olimpiát rendeznek Dél-Amerikában. A korábbi ötkarikás játékokhoz hasonló Rio de Janeiróban is megannyi világraszóló sportteljesítmény, csúcs született, amellyel persze együtt jár a kudarc és a csalódás is.

Megkockáztatható, hogy az idei olimpián minden eddiginél hangsúlyosabban célkeresztbe került a sportolók teljesítményük, illetve sikertelenségük alapján történő megítélése. Ami nagyon sokszor egyfajta jelképes megkövezésbe csapott át. Az áldozat elmondása szerint az Orosz Birkózó Szövetség elnöke annyira nehezen viselte, hogy az egyik orosz birkózó nőnek nem sikerült érmet szereznie Rióban, hogy részegen bántalmazta a sportolót, ütögetve a fejét.

Mivel ez a hozzáállás teljesen felháborító és megengedhetetlen, továbbá nem hiszünk abban, hogy a sikertelen sportolók teljesítményét imigyen kellene honorálni, nagyon reméljük, hogy a szakági vezetőt még azelőtt menesztik, mielőtt a gépe Moszkvában landolna. Bár kevésbé sikeres teljesítményt mindkét oldalon jegyeztek, sem a magyar, sem a román edzők részéről nem történt hasonló megnyilvánulás, ellenben a nagyközönség soraiban itt is, ott is tapasztalni jó adag verbális agressziót.

A románoknál a gyengécske dicsőséglistán kívül főleg a tornászok (le)szereplése fájó, számos magyar honfitársunk esetében pedig gyakorlatilag minden lesajnálni való kudarc, ami nem hozott érmet. Sőt sokan már a felkészülésükre fordított költségvetési pénzeket is visszakérnék a dobogóról lemaradt olimpikonoktól. Ami, valljuk be, óriási igazságtalanság azokkal a sportemberekkel szemben, akik éveken, évtizedeken keresztül napi nyolc-tíz órát keményen edzenek, és a maguk erejéből megszerezték az olimpiai részvétel jogát. Vagyis már bebizonyították, hogy valamiben a legjobbak. „Nekem aztán egyetlen sportoló sem tartozik magyarázattal és bocsánatkéréssel. Nincs olyan olimpiai eredmény, amelyért elnézést kéne kérni” – üzente Pásztory Dóra kétszeres paralimpiai bajnok úszó a kritizálóknak.

Tény, hogy Cseh Laci, Gyurta Dani vagy a férfi vízilabda-válogatott riói szereplése csalódást keltő, viszont el kell ismerni, hogy ilyen a sport, egyszer fent, másszor lent, ugyanezek a sportemberek pedig korábban óriási örömöt szereztek az egész nemzetnek. Amely igazán büszke lehet rá, hogy két magyar is szerepel a riói játékok tíz legeredményesebb sportolója között. Ami ismét csak azt bizonyítja, amit a szurkolói pólók elmés Hunbelievable-felirata hirdet: hogy a magyarok tényleg hihetetlen teljesítményekre képesek.