Hát már olyan jól megtanult olvasni, egyetlen – elõkészítõs – félév után?! Nem, dehogy, mondták a szülõk, de mi elolvastuk neki, igaz, nem a netes univerzális keresõ segítségével, hanem az otthoni kötetbõl. És figyelt az olvasásra a gyerek? – kérdeztem. Eleinte morgott egy kicsit, hogy a tanító néni kifejezetten a táblagép használatát ajánlotta, de aztán úgy elmerült a történetben, hogy már nem gondolt az elektronikus adathordozóra.

Az olvasás után jóízûen elbeszélgettünk a két történetrõl, másnap pedig örömmel újságolta, hogy a tanítónõ megdicsérte, olyan jól elmondta az olvasottakat. Megdicsértem én is a két fiatal szülõt, de tõlem telhetõ kedvességgel még megérdeklõdtem, hogy az osztályban nem szokott-e a tanci is olvasni nekik? Nem, dehogy – kaptam a megdöbbentõ választ, nincs rá idõ, annyi mindennel kell foglalkozniuk. Elõkészítõ osztályban?!

Igen, ez a mai rohanó világ már nem olyan, mint amikor mi voltunk elsõsök. Azt jóérzéssel elhallgatták, hogy ahhoz az õskorhoz pedig, amikor én kezdtem iskolába járni, ahhoz már semmi sem hasonlítható. Ezzel a témát ejtettük is, másról kezdtek beszélni, én viszont nem tudtam szabadulni egy régen hallott amerikai szólásfélétõl: amikor egyvalaki azzal megy be a gyorsbüfébe, hogy kérek egy hamburgert és egy emberi szót

E felett is elszállt az idõ, most már nem cikk az emberi szó. Vagy ha nagyon szabatosak akarnánk lenni, akkor hiánycikkrõl beszélnénk. Nincs nekem semmi bajom a változó világgal, annak örüljünk, hogy változik. Na de a beszéd az egyik legnagyobb kincsünk, embervoltunknak az egyik lényeges eleme. Makogó SMS-üzenetekbõl hogy fog megtanulni beszélni a következõ nemzedék? Hogy fogja tudni, mi az álomba ringató esti mese, egyáltalán, hogy mi az a meséskönyv?!

Marad a villogó képernyõ, az egy lére menõ rajzfilmek?! És egyáltalán: a tanító miért hárítja át a szülõkre munkájának legszebb részét, azt, amikor a szavát lélegzet-visszafojtva hallgatja egy egész osztály, az olvasás végén pedig ömlenek a kérdések? Vagy jobb, ha kórusban szidják a folyton monitor elõtt ülõ gyereket és bezzegeznek az õ idejük szépségével?!