VEZÉRCIKK – Barabás Miklósnak igaza van, amikor az RMDSZ-t ostorozza. A szövetségnek igaza van, amikor nem hagyja annyiban. Portik Vilmosnak igaza van, amikor arra figyelmeztet, hogy ez így nem igazságos. Ez az igazság: néhány nappal a marosvásárhelyi előválasztás előtt óhatatlanul széthúzó tehetetlenségi erő feszegeti az összefogást.
2015. október 06., 22:472015. október 06., 22:47
A centrifugális kényszerpályának leginkább a civil jelölt, Barabás Miklós nem tud ellenállni. A történelemtanár egy olyan mozgalom képviselője, amelyre óriási szüksége volt a városnak: a kétnyelvűségért vívott harcukban példát mutattak mind a tökéletlen politikumnak, mind a közösség karba tett kézzel nyavajgó tagjainak. Barabáséknak elegük lett a tétlenségből, így hát megszerveződtek és léptek – ezért le a kalappal előttük.
Bizony az sem tűnt ördögtől valónak, hogy civil érdekérvényesítési lehetőségként a hárompárti magyar összefogással meghirdetett polgármesterjelölt-választásra is bejelentkezzenek, ám most már úgy néz ki, ez rosszul sült el. Mert a csalódások és sérelmek végeláthatatlan sorozata szülte, amúgy teljesen jogos dühnek nem lenne szabad ott is megnyilatkoznia, ahol példamutató próbálkozás körvonalazódik a régóta várt összefogásra.
Barabás Miklós eleve úgy szállt versenybe, hogy semmibe vette a szövetség és a néppárt által kötött, amúgy is több sebből vérző paktumot. A Soós Zoltánt, de inkább az RMDSZ-t célzó szurkálásaival pedig beindította az apparátus „védekező mechanizmusát”, aminek az lett a vége, hogy a civil jelölt megtörve, kiábrándulva közölte a minap: az előválasztási projekt „egy korrupt és mocskos játszmává degradálódott”.
Félreértés ne essék: ha csak a tizede igaz azoknak a vádaknak, amelyeket Barabás Miklós leírt már most elkészített, borús „számvetésében”, akkor is mélyen elítélendő, ahogyan az RMDSZ járt el vele szemben. De mégis mire számított?! „Igazad van, Miklós, nem a magyarság érdekeit képviseljük, bocsáss meg az elmúlt 25 évért!” – talán ezt a reakciót várta?!
A marosvásárhelyi előválasztás egy rendkívül törékeny politikai egyezség eredménye. A kezdeményezők hűbelebalázsként vágtak neki, nem tisztázták, melyek a konkrét játékszabályok, és hogy mi lesz utána, meddig és mire terjed ki az összefogás – a kvázi tisztességes verseny egyetlen garanciája a két fiatal politikus, Soós és Portik barátsága.
Az azonban vitathatatlan, hogy a vasárnapi megmérettetés a jó célt szolgálja: az azt megelőző kampány, a versenyhelyzet, a marosvásárhelyi magyarok soron kívüli megkeresése, megszólítása igenis mozgósít, többet hozhat jövőre a remélhetőleg közös konyhára. Sajnos Barabás Miklós és csapata már nem hisz ebben. Talán igazuk van, de talán mégsem.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!