VEZÉRCIKK – Harminc év. Ennyi idő telt el azóta, hogy nemzetközi labdarúgótornán utoljára fölcsendült a magyar Himnusz, hogy utoljára lehetett a piros-fehér-zöld mezes válogatottnak szurkolni.
2016. június 13., 20:142016. június 13., 20:14
Az 1986-os mexikói világbajnokság történéseire a mai harmincas generáció még halványan emlékezhet, ám a legutóbbi Európa-bajnoki szereplésre már ők sem: még leírni is furcsa, hogy már 44 éve történt. Vagyis generációk nőttek fel úgy, hogy a vébéket vagy Eb-ket lelkes kibicként, a „nagyokra\" irigykedő kívülállóként szurkolták végig, német-, angol-, olasz- vagy spanyoldrukkerként űzve-hajtva a számukra szimpatikus válogatottat. Nos, ennek ma szakad vége: a magyar nemzeti tizenegy este Bordeaux-ban lép pályára az osztrákok ellen a franciaországi Európa-bajnokságon.
Dzsudzsák Balázs, Király Gábor, Böde Dániel és a többiek harmincévnyi „ínség\" után kiharcolták a részvételt a kontinensviadalon, így végre magyar szurkolóként a sajátjainknak drukkolhatunk.
Tanulságos, hogy három évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez végre megtörténjen, még tanulságosabb, hogy milyen körülmények között. A siker akkor jött el, amikor a mentalitásban múltban ragadt magyar, illetve a nemzetközi mezőny másod- vagy harmadvonalához tartozó, de legalább drága külföldi edzők után sikerült olyan professzionális felkészültségű szövetségi kapitányokat találni, akik tudásukat a világ egyik legjobb bajnokságában szerezték, és a korszerű szakmai elveket a magyar keret képességeihez igazítva, profiként, célorientáltan végezték a dolgukat.
Dárdai Pál és utódja, Bernd Storck sem kapott a keze alá sokkal jobb vagy rosszabb játékosanyagot, mint elődeik, de ők tudták, mit akarnak, és azt is tudták, hogyan kell a fiúkat motiválni ahhoz, hogy végre teljesüljön a rég óhajtott cél. Persze az Eb-részvétel nem öncél, a legfontosabb az lenne, hogy a válogatott tagjai magabiztosan játszva, tudásuk legjavát nyújtsák. Ezért szurkol ma a bordeaux-i stadionban, valamint Magyarországon, illetve a határon túl a képernyők előtt több millió magyar.
Mert tudjuk: ha sikerül tudatosítani, hogy a magyar foci nem eleve vesztesnek született, nem kell ismét harminc évet várni a következő Eb-szereplésre.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!